Kardos Zoltán

Mediterrán éjszaka

Sulyok Csaba

Levegőt!

Földutak gyújtják magukra az éjszakát,

tócsáik lángszeme a hold, émelyítő

süteményt böfögnek a főutcák, gaz és

térkő, önimádatban gyalázott idő.

Szemembe csapódik millió jaj-szilánk,

reszketnek széthulló rostély deszkái,

odavetve a nincs elé a van,

mit kezdjünk az élettel Uram?

Megülepszik az éhség üres gyomrokban,

kisírt tekintetekre hull néhány falat,

felhők csipkéjével áztatva arcukat,

mint kapált földekre vadléptek omlanak,

Távolról nézem a nyájat, a nap felé halad,

elporladni és üdvözülni egy és ugyanaz?

A kolomp, s a nyáj elnyomja a kérdezőt,

széttárom karjaim, de nem kapok LEVEGŐT!

A "Jelek" Irodalmi pályázat
első helyezett verse.
Algyő, 2023.

MADARAK VOLTUNK

Muhel Gábor

1982. január 24-én született Orosházán. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, Gádoroson végezte, majd az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskolában érettségizett. 2007-ben szerzett diplomát az SZTE-BTK magyar nyelv és irodalom szakán. 2013-tól 2016-ig az SZTE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola Modern Magyar Irodalom alprogramjának PhD-hallgatója. 2018-tól a gádorosi Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár munkatársa. Könyvtárosi munkája mellett hely- és irodalomtörténeti kutatásokat folytat, verseket, dalokat, szövegeket ír. Tanulmányait, cikkeit, szépirodalmi műveit rendszeresen publikálja.

Honlap: https://muhelgabor.webnode.hu

Rácz Éva

(1962. 05. 13. – 2021. 07. 11.)

középiskolai tanár, versmondó, költő

ALKONYAT

A hónap verse - 2021. április

Szenti Ferenc

Két strófa

2020. január

Diószegi Szabó Pál

Konstancai elégia

Papageorgiu Andrea: Ív a semmibe című festményére

2019. október

Borsos Józsefné: Portré Gömöri István költőről

(1967. szénrajz)

Gömöri István

GYÁSZHELYEN ÉLEK

Gyászhelyen élek

Mohácsoktól sebhelyes arcán hazámnak

zuhogó tatár és lombard vérrel

engedetlen gyermeke anyámnak

– apámat eltemettem

vesztenivalóm nincs már

szívébe mártom a végtelennek

védekezésre szánt bicskám

Albérletben élek a földön

ideiglenesen

hogy föl tudjam emelni arcom

naponta földre kell esnem

Gömöri István Pusztaszeren született 1945. május 7-én.

A középiskola idején bontakozott ki határozott költői tehetsége.

A hatvanas évek kezdetén a hazafias töltetű verseire az akkori hatalom is fölfigyelt, megfigyelt személy lett, verseit sehol nem publikálhatta.

1964 nyarán letartóztatták.

1990-ben alapította meg barátaival Hódmezővásárhelyen az Irodalmi Kávéházat.

Halála előtti évben (2008) jelent meg A Tiszán át című verseskötete, melynek bemutatóján Simon Ferenc irodalomtörténész, mestertanár volt a méltatója.

Gömöri István

NEM MESE

Buda Ferencnek

Gömöri István

Éva hol vagy

sorsunk pecsétje – tiltott piros alma

nincsen fölötted égnek – se pokolnak hatalma

öldedben gyökerezik a teremtés

/élet – halál – háborúság – béke

szeretet – hűség – csalás/

anyaföld büszkesége

Oltár vagy – áldozunk érted

minden hatalmak fája

lelkünkre égett sebek nyíló tüzes virága

te diktálod és róják a végtelen kopjafáján

történelmünket – sorsunk – az Isten és a Sátán

Bölcsőjét te ringatod e tengelye-tört világnak

szemeit te fogod le s föléje hullasz virágnak