
Kardos Zoltán: Mediterrán éjszaka
Kardos Zoltán
Mediterrán éjszaka
Sulyok Csaba: Levegőt!
Sulyok Csaba
Levegőt!
Földutak gyújtják magukra az éjszakát,
tócsáik lángszeme a hold, émelyítő
süteményt böfögnek a főutcák, gaz és
térkő, önimádatban gyalázott idő.
Szemembe csapódik millió jaj-szilánk,
reszketnek széthulló rostély deszkái,
odavetve a nincs elé a van,
mit kezdjünk az élettel Uram?
Megülepszik az éhség üres gyomrokban,
kisírt tekintetekre hull néhány falat,
felhők csipkéjével áztatva arcukat,
mint kapált földekre vadléptek omlanak,
Távolról nézem a nyájat, a nap felé halad,
elporladni és üdvözülni egy és ugyanaz?
A kolomp, s a nyáj elnyomja a kérdezőt,
széttárom karjaim, de nem kapok LEVEGŐT!
A "Jelek" Irodalmi pályázat
első helyezett verse.
Algyő, 2023.
Haranghy Géza
MADARAK VOLTUNK
Muhel Gábor versei
Muhel Gábor
1982. január 24-én született Orosházán. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, Gádoroson végezte, majd az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskolában érettségizett. 2007-ben szerzett diplomát az SZTE-BTK magyar nyelv és irodalom szakán. 2013-tól 2016-ig az SZTE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola Modern Magyar Irodalom alprogramjának PhD-hallgatója. 2018-tól a gádorosi Justh Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár munkatársa. Könyvtárosi munkája mellett hely- és irodalomtörténeti kutatásokat folytat, verseket, dalokat, szövegeket ír. Tanulmányait, cikkeit, szépirodalmi műveit rendszeresen publikálja.
Honlap: https://muhelgabor.webnode.hu
Rácz Éva: Alkonyat
Rácz Éva
(1962. 05. 13. – 2021. 07. 11.)
középiskolai tanár, versmondó, költő
ALKONYAT
Szenti Ferenc: Két strófa
A hónap verse - 2021. április
Szenti Ferenc
Két strófa
A hónap verse – Diószegi Szabó Pál: Konstancai elégia
2020. január
Diószegi Szabó Pál
Konstancai elégia
Papageorgiu Andrea: Ív a semmibe című festményére
A hónap verse – Gömöri István: Gyászhelyen élek
2019. október
Borsos Józsefné: Portré Gömöri István költőről
(1967. szénrajz)
Gömöri István
GYÁSZHELYEN ÉLEK
Gyászhelyen élek
Mohácsoktól sebhelyes arcán hazámnak
zuhogó tatár és lombard vérrel
engedetlen gyermeke anyámnak
– apámat eltemettem
vesztenivalóm nincs már
szívébe mártom a végtelennek
védekezésre szánt bicskám
Albérletben élek a földön
ideiglenesen
hogy föl tudjam emelni arcom
naponta földre kell esnem
Gömöri István Pusztaszeren született 1945. május 7-én.
A középiskola idején bontakozott ki határozott költői tehetsége.
A hatvanas évek kezdetén a hazafias töltetű verseire az akkori hatalom is fölfigyelt, megfigyelt személy lett, verseit sehol nem publikálhatta.
1964 nyarán letartóztatták.
1990-ben alapította meg barátaival Hódmezővásárhelyen az Irodalmi Kávéházat.
Halála előtti évben (2008) jelent meg A Tiszán át című verseskötete, melynek bemutatóján Simon Ferenc irodalomtörténész, mestertanár volt a méltatója.
Gömöri István: Nem mese
Gömöri István
NEM MESE
Buda Ferencnek
Gömöri István: Éva hol vagy
Gömöri István
Éva hol vagy
sorsunk pecsétje – tiltott piros alma
nincsen fölötted égnek – se pokolnak hatalma
öldedben gyökerezik a teremtés
/élet – halál – háborúság – béke
szeretet – hűség – csalás/
anyaföld büszkesége
Oltár vagy – áldozunk érted
minden hatalmak fája
lelkünkre égett sebek nyíló tüzes virága
te diktálod és róják a végtelen kopjafáján
történelmünket – sorsunk – az Isten és a Sátán
Bölcsőjét te ringatod e tengelye-tört világnak
szemeit te fogod le s föléje hullasz virágnak