2019. október

Borsos Józsefné: Portré Gömöri István költőről

(1967. szénrajz)

Gömöri István

GYÁSZHELYEN ÉLEK

Gyászhelyen élek

Mohácsoktól sebhelyes arcán hazámnak

zuhogó tatár és lombard vérrel

engedetlen gyermeke anyámnak

– apámat eltemettem

vesztenivalóm nincs már

szívébe mártom a végtelennek

védekezésre szánt bicskám

Albérletben élek a földön

ideiglenesen

hogy föl tudjam emelni arcom

naponta földre kell esnem

Gömöri István Pusztaszeren született 1945. május 7-én.

A középiskola idején bontakozott ki határozott költői tehetsége.

A hatvanas évek kezdetén a hazafias töltetű verseire az akkori hatalom is fölfigyelt, megfigyelt személy lett, verseit sehol nem publikálhatta.

1964 nyarán letartóztatták.

1990-ben alapította meg barátaival Hódmezővásárhelyen az Irodalmi Kávéházat.

Halála előtti évben (2008) jelent meg A Tiszán át című verseskötete, melynek bemutatóján Simon Ferenc irodalomtörténész, mestertanár volt a méltatója.

Gömöri István

NEM MESE

Buda Ferencnek

Gömöri István

Éva hol vagy

sorsunk pecsétje – tiltott piros alma

nincsen fölötted égnek – se pokolnak hatalma

öldedben gyökerezik a teremtés

/élet – halál – háborúság – béke

szeretet – hűség – csalás/

anyaföld büszkesége

Oltár vagy – áldozunk érted

minden hatalmak fája

lelkünkre égett sebek nyíló tüzes virága

te diktálod és róják a végtelen kopjafáján

történelmünket – sorsunk – az Isten és a Sátán

Bölcsőjét te ringatod e tengelye-tört világnak

szemeit te fogod le s föléje hullasz virágnak

Gömöri István

(Cím nélkül)

Ha meghalok tündér leszek

 Ég és föld közt ellebegek

Testem lenn a porban holtan

  Reá hullik tündértollam

  Csillagos űrben szállok

Nincsen áldás nincsen átok

  Álmaitok ott vigyázom

Vesztett hitem odavárom

2019. szeptember

2019. Július

2019. június

2019. május

Sulyok Csaba: Tükör

2019. április

2019. március

*

Dani Imre

AHOL NEM LESZ...