.

Perspektíva a zsírszínű fák tövében

Interjú Zelena Dorina Lillával, a Látóhatár-díjas versíróval

Ti vagytok az alvó jövő,

A nyitott szemű ifjúság,

Az álmokat ébredő

És az ébren álmodó talány.

(Zelena Dorina Lilla: Ti vagytok)

 

Szerbiában, a szávaszentdemeteri "Sirmiumart" Művelődési Központ évente hirdeti meg fiatal költők részére a Képzelet és álmok fesztivált. A nemzetközi versíró pályázatra a világ bármely tájáról lehet nevezni. A zsűri által a korcsoportok legjobb verseit évente szerb nyelvű antológiában jelentetik meg. A magyar nyelvű verseket Kovács Jolánka műfordító fordította szerb nyelvre. Kilencedik éve tart ez a páratlan kezdeményezés, mely egyre nagyobb körben készteti a fiatalokat versírásra, azonáltal egy különleges, nem mindennapi megmérettetésre.
2018-ban a Vásárhelyi Látóhatár folyóirat szerkesztősége is értékelte a magyarországi pályaműveket. Ennek eredményeként Zelena Dorina Lilla verseit választotta ki, mint legjobb pályázatot, s azt Látóhatár-díjasként megjelentette. Zelena Dorina Lilla (1998-ban született) a kortárs fiatal irodalmárok új nemzedékéhez tartozik, aki műveiben napjaink társadalmát is átvilágítja és szembesíti.

 Zelena1

 Zelena Dorina Lilla, a Látóhatár-díjas versíró
(fotó: ZDL archívum)

 

Első nyilvános bemutatkozása a Csokonai Társaság hévízi rendezvényén 2016-ban – egy évvel később ugyanitt a Szív című verse Tavirózsa-díjas lett, mely a Pannontükörben és a Társaság kiadványában is megjelent.
Díjazott a Tempevölgy Magyar Nyelv Napja Pályázatán, A kurtizán palástja című Arany János versparódiával, melyet meg is jelentettek.
A Várad folyóiratban – a Tabéry Géza pályázat megosztott harmadik helyezettje –, az Emberek emberekről című novellájának megjelenése.
A 2018-as Helikon Összművészeti verseny bronz kategóriása a Posztumusz Annától című novellája.
Több cikke jelent meg a Zalai Hírlapban, de publikált a Poeten, az online kari újságban, a Yelon illetve a Vásárhelyi Látóhatárban.

 

Mivel foglalkozik Zelena Dorina Lilla?

 

Tavaly ősszel kezdtem pszichológiai tanulmányaimat az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, emellett a kutatással is foglalkozom és az ELTE Illyés Sándor Szakkollégium szakmai alelnökeként tevékenykedem. Ez annyit tesz, hogy alulról szerveződő szervezetként mi, hallgatók felelünk a kollégiumban folyó munkáért, bizottságokba rendeződve (például Közösségi, HR, Belügy...), élükön egy-egy alelnökkel. A bizottságom a szakkollégium szakmaiságáért felelős – meglepő módon-, így többek közt a kurzusszervezés, az oktatókkal való kapcsolattartás, a konferenciák és hasonló programok szakmai oldala, szerződések, az ezekkel kapcsolatos adminisztráció lebonyolítása a mi feladatunk. Egy igazán innovatív, multidiszciplináris közösségről beszélünk, aminek már most számos lehetőséget köszönhetek, például az egyetemen töltött alig két hónap után saját kutatást indíthattam (A Summerhill iskola gyermekképe címmel), mely az OTDK-ra is továbbjutott.
Animátornak képződöm (a kari programokért felelős közösség), diákokkal foglalkozó csapat mentora vagyok. Rendszeresen írok a kari újságnak, a PersPeKtívának, s ha lehetőség adódik, a Tőled hallottam online ifjúsági magazinnak is írok filmkritikákat a premierek előtti vetítésekről.
A világon mindennél jobban érdekelnek az emberek – az ő történeteik, életük, motivációik és egyéniségük, ezért számomra testhezálló hivatásnak tűnik a pszichológia. Bár még hosszú út áll előttem, szeretném ezt fő foglalkozásomnak tekinteni.

 

Mi késztet arra, hogy verset írj?

 

Néha elkapok egy-egy szép szókapcsolatot, egy ritmusos mondatot, vagy egy megfoghatatlan gondolatot, amit megörökítésre érdemesnek tartok. Ilyenkor hagyom, hogy magukkal sodorjanak a rímek, majd később visszaolvasom, és eldöntöm: az asztalfióknak vagy a külvilágnak szánom. Alakulhat úgy is, hogy elkeserítenek a körülmények, és ki szeretném írni magamból a frusztrációt, vagy éppen meglátok egy ígéretes pályázatot, ami motiválni tud.

Zelena3

Ti vagytok ez a modern digivilág, / A fejthető bináris kolónia.
Zelena Dorina Lilla

(fotó: ZDL archívum)

 

Verseid nem a szokványos értelemben vett mindennapi énkiírás, hanem egyfajta reflexió a társadalomra. Mi célod van ezzel?

A pályázatra küldött verseim inkább a frusztrációs kategóriába sorolhatóak. Szerintem mindenki lát olyan dolgokat a világban, amit nem tart helyesnek, igazságosnak, de jelen helyzetében nem tud rajta változtatni. Én ilyenkor a humor, az irónia eszközéhez nyúlok, mint ez a Város című versemen is tetten érhető. Sírva vigad a magyar – szokták mondani. A Ti vagytok egy ennél reményteljesebb vers, hiszen a fiatalokkal kapcsolatos elvárások ambivalenciái jelennek meg benne. Egyszerre vagyunk jók és rosszak, cselekvőképtelenek és a jövő alkotói. Viszont az, hogy feszegetjük a határainkat, egyfajta progressziót is jelent, hogy mi igenis változtatni szeretnénk a világon, ami szerintem egy pozitív üzenet.
Persze vannak énkiírós verseim is, de ha publikálásra szánok valamit, azt úgy írom, hogy lehetőleg adjon valamit az olvasóknak. Nem állítom, hogy az énkiírós versek nem ilyenek, de én nem a szomorúságomat, bizonytalanságaimat szeretném átruházni az olvasóra, amik az ő problémáihoz képest talán semmiségek, hanem megpróbálom szavakba önteni a világot körülöttünk.

 

Mennyire rétegtéma az - egyáltalán az-e -, amiről írsz pl. a Ti vagytok vagy a Város című versben?

 

Lehetséges, hogy rétegtéma, a társadalombírálatnak mindig is kiemelkedő szerepe volt a költészetben. Egy publikálatlan versemre viszont kaptam olyan építő kritikát egy általam nagyon tisztelt költőtől – nem szó szerint idézve –, hogy egy idő után hiteltelen az emberiség ostorozása egy tinédzser szájából. Belátom, van benne igazság, ennek ellenére vannak olyan dolgok, amiket nekünk kell kimondani. Erre remek példa a slam műfaj, melynek visszatérő témája a társadalombírálat, és melynek egyébként nagy rajongója vagyok. A legtöbb írásom nem erről szól, jobban szeretem a lélek/sorselemzős novelláimat, bár ha nagyon keressük, azokban is fellelhető a társadalom vagy a kollektív emberi nem bírálata.

Zelena2

Talpnyi cserje, a bokor a tisztás / Játszótérbe bezárva / Itt a tilos no meg ott se szabad

Zelena Dorina Lilla
(fotó: ZDL archívum)

 

A hónap verseként jelent meg a Város című műved, amely nagyobb publicitást kapott ezáltal. Mit jelent, jelent-e egyáltalán napjainkban valamit egy ilyen publicitás, s mit gondolsz arról, hogy az üzeneted mennyire jut célba?

 

Természetesen nagyon nagy megtiszteltetésként élem meg, hogy a hónap verseként publikálták a Város-t. A számadatokkal nem vagyok tisztában, viszont úgy gondolom, a saját generációm inkább interneten kulturálódik, erre ez kiváló platform. Nekem sokat jelent mind a műkedvelők, mind a szakmabeliek visszajelzése, erre is inkább az interneten van lehetőség. Számos modern költőnek sikerült az a „kétlakiság”, ami a nyomtatott és az online sajtóban való egyidejű jelenlétet igényli – gondolok például Lackfi Jánosra, Kemény Gabriellára vagy Varró Dánielre, személyes kedvenceimre. Persze semmihez sem fogható érzés nyomtatott formában, újságban vagy könyvben olvasni az írásaimat, de nem tudom, mennyire éri el azt a célközönséget, akiknek mond valamit az, amiről és ahogy írok.

 

Költészeteddel mit szeretnél elérni?

 

Ha pár embernek tetszenek a soraim, sikerült őket elgondolkoztatnom, vagy pár vidám pillanatot szereztem nekik, akkor nekem megérte.

 

...És az elengedhetetlen kérdés: milyen költői, írói vágyaid vannak?

 

A legnagyobb vágyam egy saját kötet lehetne, de mivel eléggé hobbiszinten űzöm az írást, ez nem fog egyhamar megvalósulni. A magánkiadás nem nekem való. Azt szeretném, ha azért lenne kiadva, mert valaki fantáziát látott benne. Persze vannak olyan egosimogató vágyaim is, mint egy szakmabeli dicsérete, vagy, hogy kedvenc író/költőmhöz eljusson egy-egy művem. A mai napig nem lehetek benne biztos, hogy van tehetségem az íráshoz, és nem csak a szerencsén múlik, hogy egy-egy kifejezésem, gondolatom megtetszik valakinek (ami persze továbbra is sokat jelent nekem). Az írás viszont mindig is az életem része marad, így-vagy úgy.

*

Hálás dolog figyelemmel kísérni a fiatalok művészeti, irodalmi próbálkozásait, publicitást biztosítani számukra, s felettébb hasznos elgondolkodni azon, milyen jövő fundamentumait rakjuk le társadalmunk kulturális sokszínűségnek köszönhetően.
Zelena Dorina Lilla költői sorai – az ifjúság szemszögéből – érzékenyen reagálnak, amire nagy szükség van!

Benák Katalin

Zelena Dorina

Város

 

Sár meg a sör meg a rozsda
Így fürdik a város a koszba’
Csak a csepp meg a csepp meg csönd
Hova ürít a kutyád, ágytáladat öntsd.

Paneldzsungel, ez a vadon szava
Burjánzik zsigeri szerved
Benned az ösztön hogyha erős
Sarkon a példány lebzsel.

Az állatkirály, sakálfejű némber
Feketét zölddel feloldja
S ha jön a lé, a kókusz, a mangó
Levegőt kaviárszaga rontja.

Omlik a törzse a zsírszínű fáknak
Amortizál ez az élet
Zöldfényű erkély és napelem
Úri móka mind az ilyen.

Talpnyi cserje, a bokor a tisztás
Játszótérbe bezárva
Itt a tilos no meg ott se szabad
Mászókáról gyere le most.

Jajj a keze meg nézd meg a lába
Csupa sár a kölyök, mi legyen
Hát nem belelépett, ó a mocsok
Dögjeit vigye ki innen.

*

Zelena Dorina Lilla

Ti vagytok

 

Ti vagytok azok, akiknek nem lehet
Akiknek most még nem szabad
Ti vagytok azok, akiknek minden mindegy
De bennetek is születnek szavak.

Ti vagytok azok, akik majd felnőttök
Ti vagytok azok, akik csak játszanak
És ebben a szürke félhomályban
Ti világítjátok be az utakat.

Ti vagytok azok, akiknek ha állj,
Az valójában a menj, fuss és a rohanj
Ti vagytok ez a modern digivilág,
A fejthető bináris kolónia.

Ti vagytok a zé, az iksz és az ypszilon,
És a mindenből kevert betűleves
Ti vagytok a felhígult vér
Mely a hazáért tenni köteles.

Ti vagytok a megváltó jövő
A torz, földre szült pokol,
Kettő az egyben, egy emberöltő,
Vagytok, mint isteni akció.

Ti vagytok az alvó jövő,
A nyitott szemű ifjúság,
Az álmokat ébredő
És az ébren álmodó talány.

 

 

 

 

A sosem látott képeslapok varázslója

 

AKI FELÉLESZTETTE A NYÁRI SZÍNKÖRT

 

Otthona a munkahelye egy különleges, modern szakmában. Már 17 évesen díjat nyert formatervezéssel. Az ország egyik legkreatívabb alkotóközösségében bontogatta szárnyait. A Reflexiók pályázaton grafikai különdíjas lett. Lokálpatrióta, múltidéző. Érdekfeszítő előadásokat tart, kiállításokat nyit meg. Számtalan médium foglalkozott a munkáival. A rohanó időben sok elfoglaltsága ellenére is derűs, nyugodt, kiegyensúlyozott.

   Hogy ki ez a különleges ember?

   Ő Kiss Csaba, 28 éves, szabadúszó 3d grafikus Hódmezővásárhelyről.

A hagyomány élő folytonossága

 

Benák Katalin:


A hagyomány élő folytonossága

 DSC02910

Részlet a 2016-os Vásárhelyi Őszi Tárlatról.

Középen Kondor Attila, az idei Tornyai-plakettes művész alkotásai láthatók.

A Vásárhelyi Látóhatár 25. nyomtatott lapszámának címoldalán: Kondor Attila - Részesülés a létben II. műve.

Dr. Nagy Imre művészettörténész írása ezen lapszámunk  6. oldalán olvasható A vásárhelyi csoda címmel.

Fotó: Benák K.

Képzelet és álmok

Redenczki5a 

Redenczki István, a VI. Nemzetközi ifjú költők fesztiválja (Szerbia) Dicséretben részesített alkotója.

Szecskó Péter Nívó- és Holló László-díjas grafikusművész

FELIX SALTEN1: A Bambi tizenhat kiadásának grafikusa2
Szecskó Péter Nívó- és Holló László-díjas grafikusművésszel Dr. Domokos Tamás nyugalmazott muzeológus beszélget.

A patak éneke

 
Beszélgetés Petrőczi Éva
József Attila-díjas költővel

A közösség szolgálatában

„A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.”  
Tamási Áron
 
Dr. Kószó Péter alpolgármester  a Vásárhelyi Látóhatár című folyóirat első lapszámának bemutatóján.
Fotó: Benák K.
Cookies make it easier for us to provide you with our services. With the usage of our services you permit us to use cookies.
Ok