Sulyok Csaba: Agónia
Kiették a szilvalekvárt,
az utolsó köcsögökből,
lebontották a tanyát,
a galambok elrepültek,
simogató szelek nem
fújnak át, szénné kövült
gerendák nyomát
forgatják az ekék,
száraz szőlőtőke
jajdul a gaz közül,
még novemberben is
ettünk róla…,
lánctalpas vonszolja ki
a keresztet a földből,
elszólít innen a jelen,
a dühből sír lesz
csendben.