Sulyok Csaba: Agónia

Kiették a szilvalekvárt,

az utolsó köcsögökből,

lebontották a tanyát,

a galambok elrepültek,

simogató szelek nem

fújnak át, szénné kövült

gerendák nyomát

forgatják az ekék,

száraz szőlőtőke

jajdul a gaz közül,

még novemberben is

ettünk róla…,

lánctalpas vonszolja ki

a keresztet a földből,

elszólít innen a jelen,

a dühből sír lesz

csendben.