Sulyok Csaba: Fejezetek a hódmezővásárhelyi könnyűzene történetéből 14. rész
Azok az ötórai teák
Ha visszarepülhetnénk az időben 1968-ba, egy vasárnap kora esti órára, akkor a Kossuth téren, a Fekete Sas (akkori nevén Béke) és az Ifjúsági Ház (továbbiakban IH) környékén valószínűleg – mai szemmel – szokatlanul sok fiatalt látnánk a két épületbe bemenni. Hová igyekeznek? Az ötórai teára.
A most általunk tárgyalt ötórai teák a szocializmus évei alatt a fiatalok számára biztosítottak nyilvános, táncos-zenés szórakozási lehetőséget. Az ötórai teáknak ősszel és tavasszal volt a fő időszakjuk, a megszólaló zenei felhozatal tükrözte a fiatalok éppen aktuális kedvenceit.
Az ötórai tea története ennél korábra nyúlik vissza. Angliában a társadalmi érintkezés egyik szertartásos formájaként terjedt el a 19. században, elsősorban az arisztokrácia köreiben. A teázással egybekötött uzsonna fokozatosan vált divattá Európában, Magyarországon is megjelent a két világháború között, Budapesten akadhatunk a nyomára, amit aztán a második világháború és a társadalmi átalakulás viharjai elsöpörtek. Később, az 1956-os forradalom és szabadságharc után a Kossuth Rádióban szerkesztettek Ötórai tea címmel műsort. Majd az 1950-es évek végén kezdtek szervezni ilyen néven táncos-zenés rendezvényeket az országban, elsősorban a KISZ égisze alatt. Hódmezővásárhelyen a már említett Béke étterem, az IH, a Tisza étterem és a Tiszavirág presszó adott otthont az ötórai teáknak. A szervezést az IH estében a KISZ, a Béke, a Tiszavirág és a Tisza esetében Vendéglátóipari Vállalat végezte. De olyan is előfordult, hogy a KISZ szervezett ötórai teát a Békében.
Az első, rendszeres ötórai teákat 1959-től, a Tisza étteremben rendezték vasárnap négy órától, egy 7 tagú „dzsessz-zenekar” közreműködésével (CsMH 1959. 11. 22. 10. p.). 1960-ban is folytatódott a program, az étterem nagytermében (CsMH 1960. 05. 29. 9. p.). 1961 elején igyekeztek megrendszabályozni az ötórai teákat és a fiatalokat, azzal az okkal, hogy a Tiszában rendezett ötórai teát látogató fiatalok a „lejtő szélére kerülnek” az alkoholfogyasztás miatt. A középiskolák ifjúságvédelmi bizottságának döntése alapján „Középiskolás fiatal Vásárhelyen vasárnap délután 5 órától 8 óráig a Béke Szállót és a Tiszavirág expresszót látogathatja. Más szórakozóhelyre — így a Tiszába sem — mehet középiskolás. Az operatív bizottság a rendőrség segítségével, rendszeresen ellenőrzi majd, hogy a tanulók betartják-e a szabályrendeletet.” (CsMH 1961. 02. 07. 5 p.).
A bizottság be is váltotta az ígéretet, egy hét múlva, 1961. február 12-én vasárnap ellenőrzést tartottak a Tiszában, és azt tapasztalták, hogy „(…) a pincérek egymás után szolgálták fel a vendégeknek a sört, a likőrt, a rumot és a pálinkát (…).” Ekkor a vásárhelyi honvéd tánczenekar játszott a Tiszában (CsMH 1961. 02. 15. 5. p.). A Tiszavirág méretei miatt nem volt ideális ötórai teák rendezésére.
A Békében 1961. november 12-től kezdett ötórai teákat játszani a honvéd tánczenekar, fél négytől fél nyolcig, közreműködött Gardi Marika táncdalénekes. Kérdéses, hogy ez a műsor menyiben a fiatalok igényei szerint lett összeállítva, vagy inkább a felnőtteket vonzotta. 1962 elején már az ötórai teáknak a Békében való beszüntetéséről olvashatunk. Ennek a sajtó szerint az volt az oka, hogy a törzsvendégeke egy része az ötóraival egyidőben látogatta az éttermet, és emiatt nekik is belépődíjat kellett fizetniük (CsMH 1962. 02. 04. 4. p). Szabó József, a vendéglátóipari vállalat Csongrád megyei vezetője az alábbiak szerint zárta le a vitát 1962 februárjában:
„(…) A panaszosok zöme szóvá tette, hogy vasárnap este, ha egy család rászánta magát arra, hogy megvacsorázik a Béke Étteremben és egy üveg bort is elfogyaszt, az említett időszakban a Béke Étteremben nem juthatott asztalhoz. Először úgy gondoltuk, hogy a teadélutánokat a Béke Szálló nagytermében tartjuk meg. Javaslatunkat a Béke Étterem üzletvezetője különböző indokok alapján nem támogatta, sőt ellenez te, így tehát más választásunk nem volt: át kellett tennünk a teadélutánokat a Tisza Étterembe. Nem tartanánk szerencsésnek, ha most ismételten visszahelyeznénk a teadélutánokat a Béke Étterembe, amikor az ifjúság jól érzi magát a »Tiszában« és megszokta, hogy odajárjon. Ami az erkölcsi vonatkozású megjegyzést illeti: szigorú utasítást adtunk az üzletvezetőknek, mely vonatkozik a fiatalokra való felügyeletre, valamint a töményszesz korlátozott kiszolgálására is. Végül megjegyezzük, hogy a tavasz beköszöntésével a teadélutánokat beszüntetjük, s a legközelebbi ilyen rendezvény szervezésénél felkeressük majd az illetékes társadalmi szerveket, hogy megbeszélhessük az ifjúság szórakozási problémáit. Így természetesen már csak az őszi teadélutánok szervezésénél lehet újabb elgondolásokat javasolni.” (CsMH 1962. 02. 11. 4. p.).
Az aggályok ellenére 1963 tavaszán újra rendeztek ötórai teákat a Békében, amin a honvédzenekar játszott volna, de mivel ők nem tudták vállalni egy „jazz-zenekart” szerződtetett a vendéglátóipari vállalat (CsMH 1963. 04. 06. 3. p.). Az említett „jazz-zenekar” az orosházi Fegyveres Erők Klubjának dixieland zenekara volt. A zenekar tagjai úgy emlékszenek, hogy a Béke étterem akkori vezetője (Botos Sándor) nem volt megelégedve a honvédzenekarral. Akkoriban vette kezdetét a twist-őrület, a honvédzenekar repertoárja nem felelt meg ennek a stílusnak. Két szezonban - 1963 tavasz és ősz - jártak át Orosházáról játszani a teljes bevétel a zenekaré volt, az étterem csak a fogyasztásra koncentrált. A twist mellett slágereket, rock and rollokat játszottak (Feldmann József, Nagy Lajos).
„A sikerünk fergeteges volt! Szép emlékeim közé tartozik az a pár hónap. Szombat este az éjszakai vonattal költözés Vásárhelyre, a szálloda szobát biztosított számunkra, és teljes étkezést! Szép volt a bevételünk is! Az igényeknek megfelelően műsorváltozásra is sor került, már csak azért is, mert egy nagyon profi zenekar lépett fel utánunk, Lepény István vezetésével. Lepény zenekarában egy nagyon tehetséges dobos játszott, (csak a becenevét ismerem) Csoki [Szigetvári Győző]! A Vásárhelyi bulik késztettek bennünket a teljes stílus váltásra! Először egy majd két gitárossal bővült a bandánk. Játszottunk bál jellegű bulit is az emeleti nagyterembe. Így utólag elég strapás bulik voltak, az állandó költözködés miatt. Mint előzőleg meséltem, az akkor felállásunk főleg dixieland zenéléshez felelt meg. Klarinét, pozan, trombita, zongora, bőgő, dob. Természetesen az akkor divatba jött twistet igen sűrűn kellett játszani! Mindig a közönség igénye volt a mérvadó! Nálunk a munkáltató nem szólt bele műsor szerkesztésbe, telt ház, jó bevétel és igényes közönség!” (Feldmann József).
Egy 1963 februárjában fiatalokkal készített interjúból szintén informálódhatunk a Békében rendezett ötórai teákról, és a szórakozási szokásokról. Az egyik interjúalany így nyilatkozott: „(…) Barátnőivel szombatonként (!) ötórai teára megy a Békébe”, valamint, hogy „a twistért nem rajong – nem illik az alakjához (…).” (CsMH 1963. 02. 16. 6. p.).
A Béke étterem és a Tisza étterem mellett az IH adott otthont leggyakrabban az ötórai teáknak. Itt 1961. március 26-án (vasárnap) vette kezdetét az ötórai tea, ami délután 4 és 6 óra között biztosított szórakozási lehetőséget (elsősorban) a 18 éven aluli fiataloknak. A büfében édesség, sütemény, bambi, gyümölcslé közül választhattak a fiatalok. A zenéről az IH négytagú zenekara gondoskodott (CsMH 1961. 03. 25. 5.p.). Ez az együttes a későbbiekben Albert zenekarként elhíresült zenekar volt, amely az IH-ban kezdte meg működését.
Az „Ötórai tea” 1962-ben, 1963-ban, 1964-ben is folytatódott az IH-ban (CsMH 1962. 09. 16. 6. p.; CsMH 1963. 09. 13. 6. p.; CsMH 1963. 11. 03 8. p.), öt órától nyolc óráig tartó időpontban (CsMH 1962. 10. 28. 4. p).
Ötórai tea a Béke Étteremben, 1964. szeptember 20-tól, játszik az Orosházi Tánczenekar.
(Forrás: ADT, Csongrád Megyei Hírlap 1964. szeptember 18. 6. p.)
A beatkorszakba lépve rendszeresen játszott az IH ötórai teáin két fiatal gitárzenekar: Az egyik a Tiggers együttes, amely 1964 tavaszán érte el stabil felállását (CsMH 1964. 05. 06. 5. p). A másik zenekar a Mariner-Five, amely egy nyáron (?) át játszott az ötórai teákon a Béke Étteremben. Repertoárjukban megtalálhatóak voltak beat és blues dalok (promenad.hu).
1965-ben újra napirendre került, hogyan lehetne a fiatalok szórakozási lehetőségeit „magasabb színvonalra” emelni:
„(…) Legutóbb egy ilyen megbeszélésen határozatot hoztak arra, hogy szeszmentes délutánokat rendeznek, ahol az ifjúság fehér asztalok mellett szórakozhat, kulturálódhat. A vendéglátóipari vállalat helyi kirendeltségével már meg is egyeztek, hogy a Béke Étteremben — az eddigi rendszeres vasárnapi teadélutánok meghagyása mellett — minden szerdán délután 5 órától este 10-ig szeszmentes szórakozási lehetőségről gondoskodnak a fiatalok részére. Az első szeszmentes ifjúsági délutánt február 24-én, szerdán tartják. Ezekre a szerdai délutánokra a Béke Étterem vezetősége gondoskodik megfelelő tánczenekarról (Albert József tánczenekarával egyeztek meg), meghívják szereplésre a Szegedi Nemzeti Színház tagjait. Az ifjúsági szervek segítségével rendeznek „Tudni illik, hogy mi illik"-sorozatot. A „Ki mit tud’’ városi döntője győzteseinek, az öntevékeny kultúrcsoportoknak fellépésével, s egyéb módokon színesítik ezeket a szerda délutánokat. A szeszmentes ifjúsági délutánokon bort és töményszeszt nem szolgálnak fel, de sört fogyaszthatnak a fiatalok, természetesen csak az előírt korhatáron felüliek.”
(CsMH 1965. 02. 07. 3. p.).
1965 márciusában így tudósítottak a szeszmentes ötórai teáról:
„Jól sikerült az első szeszmentes ötórai teadélután a Vásárhelyen, a Béke Szálló éttermében. A vásárhelyi Ifjúsági Ház rendezésében az elő alkalommal - szerdán – a szegedi városi Ki mit tud? vetélkedőn első helyezést elért Molnár Gyula dixiland [dixieland] zenekara mutatkozott be. A jövő héten szerdán és a többi ifjúsági ötórai tea rendezvényen is azok a tánczenekarok lépnek fel, amelyek a Ki mit tud? vetélkedők során hívták fel magukra a figyelmet.”
(CsMH 1965. 03. 05. 4. p.)
„(…) A dixilandról [dixieland] Gallé László zeneesztéta tartott előadást (...).”(CsMH 1965. 03. 03. 6. p.).
1965/1966 telén a Békében a KISZ rendezett ötórai teákat (CsMH 1966. 02. 13. 8. p.). Kivételt jelentett az Albert tánczenekar 1966. január 1-i és 2-i fellépése délután 3-tól 7-ig, amit a Vendéglátóipari Vállalat szervezett (CsMH 1965. 12. 31. 4. p.). Az Albert zenekar ezen fellépése botrányba fulladt, amit a hatalom kihasznált a könnyűzenével és az új zenékre nyitott fiatalokkal szembeni ellenszenvének kiélésére. „A KISZ rendezvényein 1965 óta egy szegedi egyetemista zenekar játszott” (CsMH 1966. 02. 13. 8. p.), feltehetően ennek a zenekarnak volt tagja, Almási István és Vincze György. „Természetes, hogy Beatles, Rolling Stones, Animals volt a repertoár, tulajdonképpen ez volt a beatkorszak irányzata.” (Almási István).
Az ötórai tea népszerűségét bizonyítja, hogy 1965 tavaszán a Tisza Étteremben is tartottak ilyen rendezvényeket, minden vasárnap délután 16 órától 20 óráig. A zenei közreműködőről csak annyit tudunk, hogy „az orosházi tánczenekar” játszott (CsMH 1965. 03. 05. 4. p.).
1966 nyarán az IH udvarán, szabadtéren rendeztek ötórai teát, ahol a vásárhelyi Piramis együttes játszott, délután 4 órától este 8 óráig (CsMH 1966. 07. 10. 12. p.). A vásárhelyi Piramis későbbiekben évekig a Béke nagytermében játszott ötórai teákat, és ezalatt a vásárhelyi beatkorszak egyik meghatározó zenekarává vált.
„A PMK után a Béke Szálló éttermében rendeztek „Ötórai teákat”, ahová a Piramis együttes kapott meghívást. Az étterem kicsinek bizonyult és a rendezvény az emeleti bálterembe került, ahol sok éven keresztül sikeres bulik sokaságát játszottuk. (…) A vásárhelyi fiatalok mellett a környék településeinek fiataljai is hozzánk jártak. Hatalmas tömeg volt mindig. A csúcs 800 fizető volt, de 50-60 fő mindig be tudott lógni. Tudni kell, hogy az emeleti bálterem szomszédságában voltak a valamikori szállodai szobák. A szobákhoz vezető folyosó végén volt a személyzeti lépcső, itt mindig be lehetett lógni, akár Ötórai volt, akár diákbál.” (Krámli István).
A vásárhelyi Piramis együttes négy tagja. Balról jobbra: Krámli István, Budai Géza, dr. Bereczki Pál, Császár Péter.
(Forrás: dr. Bereczki Pál hagyatéka, rendelkezésemre bocsájtotta: Török László)
1967-ben a Béke Étterem adott otthont az ötórai teáknak, amit a KISZ IH szervezett (CsMH 1967. 04. 03. 12. p.). Az IH 1967 telére vonatkozó terveiből kiderül, hogy továbbra is a Békében kerültek megszervezésre az ötórai teák, amit szerettek volna összekapcsolni táncdalénekesek fellépésével (CsMH 1967. 10. 03. 2. p.). 1968 áprilisában a vásárhelyi beathullám másik neves zenekara, a Nevada együttes lépet fel az ötórai teákon, az IH-ban, a belépő 5 Ft volt (CsMH 1968. 04. 07. 11. p.). A rendezvény a téli időszakban is folytatódott (CsMH 1968. 11. 20. 3. p.).
Ötórai tea az Ifjúsági Házban, 1968. április 07-én, játszik a Nevada.
(Forrás: ADT, Csongrád Megyei Hírlap 1968. április 07. 11. p.)
A Nevada együttes az 1968-as Ki mit tud? sikert követően (amikor bejutottak az országos fordulóba) kezdett el az IH-ban az ötórai teákon játszani. 1971 nyarán a Lidó együttes játszott a Nevada helyet. A Nevada a mártélyi Halászcsárdával kötött szerződést 1969 óta, nyaranta a kerthelyiségben játszottak. Az IH zokon vette, hogy a Nevada nem vállalta a nyári ötórai teákat az IH-ban, ezért egy ideig nem foglalkoztatták a Nevadát. Miután a Lidóra kevesebben voltak kíváncsiak, még ebben az évben visszavették a Nevadát (Szappanos László). Ez az időszak a beatzene, és egyben az ötórai teák virágkora. A megszokott vasárnapi rendezvény mellett ekkoriban csütörtökönként („Csütörtöki zenés klubdélután”) és szombatonként („Szombati koktél”) is szerveztek bulikat.
Az 1970-es évek elején megváltozott kultúrpolitikai környezet nem kedvezett az ötórai teáknak, illetve az ott fellépő beatzenekaroknak. Ennek egyik jele, az egykori ötórai teák negatív színben való feltüntetése a sajtóban:
„Ki ne emlékezne azokra a hétvégékre, amelyeken tizenéves, hosszú hajú fiatalok tömege tolongott az Ifjúsági Ház bejáratánál, s az ablakokon kiszűrődő beatzene betöltötte a környéket? A 4 —5 évvel ezelőtti tizenévesek pedig arra is emlékezhetnek, hogy ezek az ötórai teák már csak szolid változatai voltak a régebbi, nagy „orgiáknak”, amik nagyon is egységessé tették az Ifjúsági Házról való, nem éppen pozitív véleményeket... (…). Az ötórai teák zajos tombolása helyett egy meghittebb, barátságosabb kép fogadja a belépőt. (…) Az „ötórai” helyett „disc jockey klub”-ot indítunk a zenei ízlés színvonalának emelése és a kulturált szórakozási lehetőség biztosítása érdekében.”
(CsMH 1972. 02. 08. 5. p.).
Az IH átalakítása Szilágyi György nevéhez fűződik, aki 1968-ban lett az IH vezetője, korábban Budapesten tevékenykedett. „Az Ifjúsági Ház fogalmát az ötórai teával azonosító szemlélet fokozatos megszűnése az ő szervezőmunkájának köszönhető.” ( CsMH 1972. 02. 08. 5. p.).
1971 végén kezdődött el az IH felújítása, ami 1972 novemberében fejeződött be. Ekkor nem indították újra az ötórai teákat, helyette diszkó jellegű programmal várták a fiatalokat.
„(…) Az ötórai tea csak tánclehetőséget biztosított számukra, a Disc Jockey klub ennél többet; szeretnénk, ha az ízlésük fejlődne, különbséget tudnának tenni zene és zene között. Természetesen ez a forma nem zárja ki a táncot sem, csakhogy ezt időről időre megszakítja a műsorvezető tájékoztatása az elhangzó zenei mű értékeiről, előadójáról és egyéb érdekességek ismertetése. Egy alkalom után még nehéz nyilatkozni, beválik-e ez a szórakozási forma? Senkit nem akarunk utánozni, bár ha körülnézünk az országban, igen sok helyen váltotta fel ez a klub a korábbi táncos összejöveteleket. Az első tapasztalatok igen jók. A klub vezetője, Kerekes István volt ezúttal a műsorvezető, a következőkben viszont felváltva önként jelentkezők — természetesen a megfelelő felkészültség feltétele — látják el ezt a tisztet. Nagyon örültünk annak, hogy több fiatal a szünetben hazaszaladt saját lemezéért, illetve magnetofonszalagjáért, hogy ezzel is bővítse a repertoárt. (…) A számítások szerint 209 főnél — ennyit tudunk leültetni — több résztvevő már zavarná az eredményes munkát. Egyébként az első alkalommal zártkörű volt a rendezvény, hogy tapasztalatokat szerezhessünk. A jövő vasárnaptól kezdve már belépődíj ellenében bárkit szívesen látunk. A látogatók közül kedvezményt kapnak azok, akik a város bármely ifjúsági klubjának tagjai, vagyis az Ifjúsági Ház elismeri e klubok igazolványait. Tudjuk, minden héten lesznek olyanok, akik nem jutnak be, hely hiányában. Sajnos, ezen mi nem tudunk segíteni. Talán ha más klubokban is hasonló programokat szerveznének, jobban megoszlanának a fiatalok. A disc jockey klubot egyébként két irányban szeretnénk továbbfejleszteni: vasárnaponként szórakozási lehetőséget biztosítana a fiataloknak, hétköznap pedig magnós klubbal egybekötve lemez- és szalagcserére kerülne sor.”
(CsMH 1972. 11. 28. 5. p.).
1973-ban a Békében rendezett ötórai teák lejáratása is megkezdődött a sajtóban. Egy állítólagos, aggódó „vásárhelyi édesanya” levelével kívánták felhívni a figyelmet a Békében uralkodó rossz állapotokra. A sajtóban megjelent cikk igen körmönfont, a levél tartalma még a Béke szállót, mint az ötórai teákat rendező helyet kritizálja, hogy az nem megfelelő állapotú a fiatalok számára („A padlót, székeket ujjnyi por fedi és mindenütt nagy a rendetlenség.”). Ezt követően azonban a cikk hamar rátér az ott szórakozó fiatalok viselkedésének kritizálására: „hivatalos helyekről kapott értesüléseink és a személyes tapasztalataink azt bizonyítják, nemcsak a rendezéssel, de a fiatalok magatartásával is baj van.” Kárt tesznek a berendezésben, összetörik az üvegpoharakat, összehajlítják a bádog hamutálcákat, stb. A rendezőket is szamon kérik, ami akkor a vendéglátó vállalat helyi KISZ szervezete volt (CsMH 1973. 01. 19. 5. p.).
Az ötórai teák, illetve a beatzenekarok elleni kampány eredményeként 1973-ra igencsak beszűkültek a beategyüttesek fellépési lehetőségei. A vásárhelyi Piramis – az állítólagos károkozások miatt - nem játszhatott ötórai teát az ekkor kifestett Békében, az IH pedig azzal utasította el, hogy nincs hely, büfé, illetve féltik a rongálástól a felújított épületet. Így a Piramis a kis befogadóképességű Tiszavirág presszóba kényszerült. A Nevada a végnapjait élő Tisza étteremben tudott fellépni, csütörtökönként és vasárnaponként. Ugyanakkor diszkó volt a Tiszában, a Tiszavirágban és az IH-ban (CsMH 1973. 08. 12. 5. p.).
1974 elején, a vásárhelyi Piramis szereplésével újra indultak az ötórai teák a Béke Étterem nagytermében, minden vasárnap 17:00 és 21:00 között. A kötelező fogyasztás: 10 Ft volt, amiért üdítőitalt és süteményt lehetett kapni (CsMH 1974. 02. 07. 7. p.). Mivel azonban a Piramis 1975-ben feloszlott, ez az újrakezdés nem lett hosszúéletű.
Ötórai tea a Béke Étteremben, 1974. február 10-től, játszik a vásárhelyi Piramis. (Forrás: ADT, Csongrád Megyei Hírlap 1974. február 07. 7. p.)
A zenekarok fellépési lehetőségének beszűkölése akadályozta a beat vásárhelyi megújulásának lehetőségeit, és arra kényszerítette a zenészek jelentős részét, hogy elhagyják a várost, valamint a vendéglátós szektorban helyezkedjenek el.
Az ötórai teák műsorainak összeállításakor figyelni kellett a magyar és külföldi számok arányára, de a gyakorlatban a közönség igényei határozták meg, hogy mit játszanak a zenekarok. Mind az IH, mind a vendéglátóipari vállalat érdekelt volt az ötórai teák rendezésében. Az IH (tk. a KISZ) eszközt látott a zenében arra, hogy megnyerje a fiatalokat, míg a vendéglátó vállalat a bevételeinek a növelését remélte a fiatalok bevonzásától. A nyilvános ötórai teáktól a házi bulikon való szórakozás visszaszorulását is remélte a rendszer. A szemelőt lévő fiatalokra és a szocialista erkölcsökre a KISZ rendezvényeken az ifjú gárdisták „vigyáztak”. Az Ifjú Gárda a KISZ felügyelete alatt működött, és az ifjúsági szervezet rendezvényeit volt hivatva biztosítani. Önkéntes alapon lehetett belépni, de előfeltétele lehetett, hogy a jelentkező tagja legyen a KISZ-nek. Előfordultak túlkapások az ifjú gárdisták részéről, kiszemelték maguknak azokat a fiatalokat, akik velük nem szimpatizáltak, vagy nekik nem tetsző módon viselkedtek.
Az 1980-as években kísérletek történtek az ötórai teák felelevenítésére, de ezek csak halványan tudták visszaidézni az egykori nagy bulik hangulatát (CsMH 1985. 03. 02. 5. p.; CsMH 1985. 11. 16. 5. p.; CsMH 1985. 12. 11. 5. p.).
Irodalomjegyzék:
Krupiczer 2014 Krupiczer Ferenc interjúja Krámli Istvánnal (Pityesz), 2014. Szappanos László gyűjteményéből
Periodikák:
Csongrád Megyei Hírlap 1959. november 22. 10. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1960. május 29. 9. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1961. február 07. 5. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1961. február 15. 5. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1961. március 25. 5. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1962. február 04. 4. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1962. február 11. 4. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1962. szeptember 16. 6. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1962. október 28. 4. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1963. április 06. 3. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1963. szeptember 13. 6. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1963. november 03. 8. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1964. május 06. 5. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1965. február 07. 3. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1965. március 03. 6. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1965. március 05. 4. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1965. december 31. 4. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1966. február 13. 8. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1966. július 10. 12. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1967. április 03. 12. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1967. október 03. 2. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1968. április 07. 11. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1968. november 20. 3. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1972. február 08. 05. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1972. november 28. 05. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1973. január 19. 05. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1973. augusztus 12. 5. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1974. február 07. 7. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1985. március 02. 05. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1985. november 16. 05. p.
Csongrád Megyei Hírlap 1985. december 11. 05. p.
Internetes források:
https://www.promenad.hu/2013/12/26/korody-paku-istvan-zongoramuvesz-sanyi-bacsirol/, Utolsó megtekintés 2020. november 24.
Almási István https://www.youtube.com/watch?v=T_MrLXCIS4I , Utolsó megtekintés 2022. november 11.
Adatközlők:
Feldmann József
Nagy Lajos
Szappanos László