Sulyok Csaba: Fejezetek a hódmezővásárhelyi könnyűzene történetéből 7. rész
Vásárhelyi együttesek a II. és III. Orosházi Beatfesztiválon
(Esőlesők és a Tücsi trió)
Az Orosházi Beatfesztiválok
Törköly József az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár zenei könyvtárosa egy 2017-ben megjelent munkájában feldolgozta az orosházi beatfesztiválok történetét (a teljes dolgozat elérhetősége az irodalomjegyzékben). Ezen munka alapján röviden összefoglalom a fesztivál történetét, a megmérettetéseken résztvevő hódmezővásárhelyi együttesekre koncentrálva. 1974 és 1981 között hat alkalommal rendeztek beatfesztivált Orosházán (1981-ben Pop-, Rock-, Jazzfesztivál néven), a rendezvény célja a beat/rockzenét játszó amatőr együttesek számára egy színvonalas fellépési lehetőség biztosítása volt. A fesztivál megálmodója, és négy éven keresztül szervezője az orosházi Petőfi Művelődési Központ (továbbiakban orosházi PMK) népművelője, Benkő Benedek volt. Benkő érzékelte, hogy országos viszonylatban hiányzik egy olyan könnyűzenei rendezvény, amely az amatőr zenekarok számára nyújtana bemutatkozási színteret. A kitartó hozzáállás mellett segítette a megvalósulást, hogy az ötletet támogatta az akkor a Népművelési Intézetben dolgozó Wilpert Imre is. Az orosházi szervező intézmények (KISZ Városi Bizottság, orosházi PMK) segítségével 1974-ben elindulhatott a fesztivál, felkarolva a Dunától keletre lévő megyék amatőr zenekarait. Vásárhelyi fellépőről nem tudunk az első fesztiválon, ezért annak történéseit nem részletezem. (Törköly 2017)
A II. Orosházi Beatfesztivál
A II. Orosházi Beatfesztivált 1975. július 18-20 között rendezték meg, már felmenő rendszerben. Ez azt jelentette, hogy az orosházi, tájegységi fordulót megelőzően minden megyében válogatót rendeztek, és az itt továbbjutásra érdemesnek talált produkciók léphettek fel az orosházi fesztiválon. A megyei válogatón, és a fesztiválon egyaránt három kategóriában indulhattak a fellépők: beategyüttesek, jazz-rock, folk-beat-városi népzene. A fesztivál második napján két alkalommal léptek színpadra az előadók, a délelőtt folyamán tartották a selejtezőket (három helyszínen), este pedig a döntőre került sor, gálaest keretében. A zsűri értékelése alapján aranydiplomát, ezüst diplomát és különdíjakat vehettek át a fellépők. A zsűri tagjai 1975-ben: Lévai Júlia, Földes László (Hobo, Magyar Hanglemezgyártó Vállalt alkalmazottja), Somogyi Ferenc (győri Ifjúsági Ház vezetője), Wilpert Imre (Népművelési Intézet), Komjáthy György (Magyar Rádió), Váci Gábor (Megyei Művelődési Központ), zsűri elnök Szentkuti Pál (Magyar Rádió Könnyűzenei Osztály vezetője). Az aranydiplomát kiérdemlő előadók juthattak tovább a győri Ifjúsági Házban megrendezett országos döntőre (I. Országos Pop-dzsessznapok), közöttük találjuk az azóta legendássá vált debreceni Panta Rheit (Törköly 2017). Az Esőlesők zenekar szövegírójának, zeneszerző gitárosának Kovács Imre Attilának emlékezetében is megmaradt a debreceni együttes: „A PantaRheire emlékszem, nagyon cool zenét játszottak. Egy este együtt buliztunk, vagyis ültünk a szállásukon, ők söröztek, mi meg igyekeztünk közbeszólni a hirtelen támadt csöndek alatt. Mellesleg az volt az érzésünk, hogy a zsűri kész erősorrenddel érkezett, a produkciók csak arra kellettek, hogy ellenőrizzék a „megérzéseiket”” (Kovács Imre Attila).
Az 1975-ös fesztivál a vásárhelyi rocktörténet szempontjából is fontos. A Csongrád megyei selejtezőből továbbjutva Hódmezővásárhelyről érkezett a Bethlen Gimnázium diákjaiból alkotott Esőlesők nevű együttese. A zenekar az orosházi forduló döntőjébe került, és végül ezüst diplomát kapott. (Orosházi Hírlap, 1975. július 22. 12. p.) Az együttes tagjai voltak Pálosi Éva, Farkas Zoltán, Dratsay Géza, Pataricza Gábor és Kovács Imre Attila.
A fesztivál döntőjében az Esőlesők két dalt adott elő, amelyeket a Magyar Rádió a helyszínen rögzített. A Magyar Rádió által műsorban is sugárzott felvételen a műsorközlő Pálosi Éva nevét nem említi. Törköly József munkájában az első dal esetében két dalcím szerepel (A jótevő, valamint Harun al Rasid legszomorúbb meséje), a másodikként elhangzott dal címe Amerika. (Törköly 2017) Mindkét dal a pol-beat kategóriájába sorolható.
A fesztiválon elhangzott dalok
Az első produkcióban Az Ezeregyéjszaka meséjének egyik visszatérő szereplője, a népszerű Harun al Rasid kalifa (Abbasszida-dinasztia) elevenedett meg. Az uralkodó felkerekedik, hogy megítélje a városokról melyik az igaz és melyik nem, ehhez kocsmát vagy harangot ajánl a városlakóknak.
A másodikként elhangzó dal mintha az „Amerika-lázat” igyekezne csillapítani. Az első három versszak az Egyesült Államokban elképzelt szebb, jobb életkörülményről alkotott sztereotípiákat sorolja fel: „Amerikában fényesebb a nap”; „…kövérebb a hal”; „…jobban nő a fű”; „…rózsaszín az ég”; „…minden csak tiéd”; „…senki nem siet”; „…csinosak a nők”; „...lehetsz politikus”.
Majd a negyedik és ötödik versszakban ezzel az idealizált képpel állítja szembe a faji megkülönböztetés, valamint a háborúellenesség témáit, amelyek az Egyesült Államok társadalmát is megosztották, és a vasfüggönytől keletre is jellemző indokául szolgáltattak az USA-kritikának. „Azt mondod zsebed lukas, üres, azt mondod bőrszíned barna, azt mondod háborúba mennél, szólsz, hogy a szabadság meghasadva. Akkor, Amerikában kemények a botok, Amerikában nagyok a pofonok, Amerikában széles a börtön”.
Tudva, hogy a könnyűzene új műfajainak egyik forrása mindig is az Egyesült Államok volt, meghökkentően hangzik a dal utolsó sora, „kívülről kell, hogy a dal betörjön.” „A befejezés kifejezetten ironikus ma már: mintha a művészet térdre kényszeríthetne egy világrendet” fogalmaz ezzel kapcsolatban Kovács Imre Attila.
Mind két dal esetében atmoszférát teremt, hogy A jótevő című dalnál arab zenei motívumok jelennek meg, míg az Amerika című dalnál countryzene társul a szöveghez. „A stílusosság a mi [az Esőlesők] esetébenben nem a (jó értelemben vett) jellegzetes zenei fordulatokban vagy szöveghelyekben, az ilyen értelemben vett önismétlésben nyilvánult meg, hanem – akkor így éreztük – a szöveg és a zene egymást erősítő, hiteles összműködésében” (Kovács Imre Attila).
Az Esőlesők 1972-ben alakult a Bethlen Gimnázium diákjaiból, és a gimnáziumi tanulmányok befejezésekor (1975) szűnt meg. A tagok megelőzően zeneiskolába jártak, ami egy klasszikus zenei ismeretalapot jelentett a zenei tudásukban. Magas szintű hangszeres tudással nem rendelkeztek, de a pol-beat megszólaláshoz a meglévő tudás is elegendő volt. Ekkoriban a külföldi előadók közül Osibisat, Jethro Tullt, Emerson, Lake & Palmert, Jimi Hendrixet, Deep Purplet, a hazaiak közül pedig leginkább az LGT-t hallgattak. Az együttes neve az Osibisa magyar fordításából eredő szójáték eredménye. Fellépési lehetőséget kisebb diáktársaságok előtt, klubokban, Bethlen esteken (egyszer a Tücsi-trióval közös produkció-ban) kapott a zenekar (Kovács Imre Attila).
Néhány mondat a pol-beatről
Miután a beatzene sikeresen hódította meg a fiatalok tömegeit, az 1960-as évek végére nyilvánvalóvá vált a hatalom számára, hogy a beatzene nem egy múló divat, megoldást próbáltak keresni a semlegesítésére. Ennek eszköze lett a felülről propagált pol-beat, amely zenéjében hagyta érvényesülni a beatzenét, azonban a kritikus szövegvilágot a kapitalizmus ellenesség, Nyugat bírálat irányába igyekezett terelni. A hatalom azt remélte, ezáltal szabályozott keretek között engedhetnek utat a beatzene keltette indulatoknak, egyben szocialista mozgalmi célokra is felhasználhatják a könnyűzenét. A próbálkozást nem koronázta siker, az 1967-ben megrendezett első pol-beat-fesztivál csak a mesterkéltség kudarcát hozta magával (Sebők 2002, 82-85. p.). A rövid ideig felkapott, támogatott irányzat emblematikus zenekara a Gerilla együttes volt. A pol-beat ettől függetlenül tovább élt, fokozatosan olyan kritikákat is megfogalmazott, amelyek már a hazai viszonyokra vonatkoztak. Ez természetesen már nem élvezhette a hatalom támogatását. A pol-beat szándéka/mondanivalója a társadalom közérzetét hitelesebben lefesteni képes szerzők dalaiban született újjá, mint a pol-beat előadóként indult Dinnyés József vagy a beatkorszak városi életérzést megéneklő Cseh Tamás.
Mivel a hatalom számára továbbra is csak az általa vizionált formában megalkotott pol-beat élvezett legitimitást, a hivatalos intézményekben, iskolákban létrejött kritikai élű produkciókban ez a műfaji kategória volt a tolerálható. A pol-beat ilyesfajta továbbélése egy kompromisszum eredménye, ami az intézményrendszer és a zenélni vágyó fiatalok között alakult ki.
„A Bethlen „hivatalos” zenei ízlésének – a könnyűműfaj irányában meghúzható – határa a Guajira Guantanamera volt. Ez nagyjából ki is jelölte a támogatható kezdeményezések körét. Az Esőlesők alkalmazkodott ehhez: melodikus, a közéletiséget és „forradalmiságot” súroló repertoárral állt elő. Azt hiszem, a legnagyobb támogatást az jelentette, hogy nem akadályoztak. Ez a gimnázium liberális pedagógiai elveiből és öntevékenységre ösztönző ethoszából következett. Amikor az Erkel Diákünnepen megnyertük a fesztiváldíjat, az érte kapott bőr fali díszt kitették a könyvtár falára. Igaz, minden kísérőszöveg nélkül” (Kovács Imre Attila).
III. Orosházi Beatfesztivál
Az 1975-ös fesztiválhoz hasonló körülmények között rendezték meg 1976. július 30. – augusztus 1. között a III. Orosházi Beatfesztivált. Változás volt, hogy a megyei válogatókon továbbjutott előadókat nem sorolták be műfaji kategóriákba. Ezen a fesztiválon is találkozunk egy vásárhelyi formációval, mégpedig az 1974-ben alakult, városi népzenét játszó Tücsi Trióval. A Tücsi triót az Esőlesőkhöz hasonlóan a Bethlen Gimnázium diákjai alkották. A trió tagjai: Kotormán Zsuzsa (Csutka) ütőhangszer, ének, Ábrahám Erzsébet (Tücsi) gitár, ének és Nagy Márta furulya, ének. (Pataki Béla). A fesztiválra felkért zsűri tagjai: Komjáthy György (Magyar Rádió), Gonda János (Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola), Szentkuti Pál (Magyar Rádió Szórakoztató Zenei Osztály), Végh Miklós (Magyar Televízió), Wilpert Imre (Népművelési Intézet), zsűri elnök Gonda János (Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola). A triónak sikerült a döntőbe jutnia, ahol végül bronzdiplomát nyertek. A döntőről részletesen beszámolt a Hajdú-bihari Naplóban Túri Gábor, de sajnos a Tücsi trióról nem tett említést. (Törköly 2017)
A Tücsi trió
A Tücsi trió létrejötte – az Esőlesőkhöz hasonlóan – a tagok gimnáziumi éveihez kötődik. Az együttes vezetője Ábrahám Erzsébet (Tücsi) és Kotormán Zsuzsa már az általános iskolában megismerkedtek, Tücsi gitározott, Kotormán Zsuzsa pedig énekelt. 1973/1974 során másodikos korukban – már gimnazistaként - egy osztálykiránduláson játszottak osztálytársaik előtt. Ekkor meghallgatta őket Steiner Béla is, aki ekkoriban énektanárként munkálkodott a Bethlen Gimnáziumban (1973 és 1987 között). A tanár úr biztatására folytatták a zenélést, és háromtagúra bővítették a felállást, így csatlakozott hozzájuk Nagy Márta. A repertoár kialakításának mikéntjét az alábbiak szerint határozta meg Tücsi: „Én a dolog lényegét inkább a dalok keletkezésével próbálom megmagyarázni. Verseket, s főként gyermekverseket zenésítek meg, ebben elsősorban a versek dallamossága, ritmusa vezet. A számokat sohasem írom le. Amikor találok egy alkalmas verset, megszületik az alapelgondolás, aztán összejövünk mind a hárman, és addig próbálunk, amíg a végleges megoldás kialakul. Kezdetben ösztönösen, most már tudatosan tekintjük példaképnek a népzenét, s ebből következően az együttesek közöl Sebőéket, és a Kaláka-együttest. Hangszereink a gitár mellett a xilofon, furulya, dob és mindenféle játékos megoldás, a kukoricaszártól az evőkanálig.” (Csongrád megyei Hírlap 1977. 02. 26. 5. p.).
A Tücsi trió 1977-ben sikeresen szerepelt a Gyulán megrendezett VIII. Erkel Diákünnepen (EDÜ). A kiosztásra kerülő tizennégy EDÜ-díj egyikét kapta meg az együttes, folk-beat kategóriában. Összesen hat együttes lépet fel folk-, pol-beat kategóriában. Végül a Bethlen Gimnázium, amely delegálta a Tücsi triót, megkapta az iskoláknak, intézményeknek járó fesztivál-díjat. Ehhez hozzájárult, hogy a gimnázium irodalmi színpada is EDÜ-díjban részesült ekkor (Csongrád megyei Hírlap 1977. 04. 30. 4. p.; Csongrád megyei Hírlap 1977. 05. 03. 6. p.).
1976 tavaszán Kijevben mutatkozhattak be, a város egyetemén tanuló magyar diákok meghívására. A Ki mit tud?-on is sikeresen szerepeltek 1976-ban, a megyei döntőből eljutottak az országos selejtezőig. További fellépéseikre a PMK-ban megrendezésre kerülő hagyományos „Bethlen-estek”, az iskolai irodalmi színpad, szereplések Kecskeméten, Szegeden, Csongrádon adtak lehetőséget. Valamint önálló műsort mutattak be a hódmezővásárhelyi városi gyermekkönytárban, ezen kívül felvételt készített róluk a Magyar Rádió Diáktarisznya című műsora. Az érettségit követően a tagok külön utakon indultak tovább. (Csongrád megyei Hírlap 1977. 02. 26. 5. p.).
Nagy Márta az ezredfordulón 2017-ig a bodajki egyházi kórus (Szív Hang Kórus) vezetője volt. Egy vele készült interjúban beszélt a pályája kezdetéről:
„A családban nem volt hagyománya a zenélésnek, de édesanyám szeretett énekelni, táncolni, a nagyszüleim, akikkel együtt laktunk, sokszor daloltak, főként nótákat. Hódmezővásárhelyen a Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolába jártam. Meghatározó élményem volt a napi énekóra, a kórus. Persze hangszert is tanultam. A zeneiskolában zongorát. Volt egy Geyer pianínóm. Nem kellett ugyan a szüleimnek a gyakorlásra ösztökélniük, de azért megvolt a napi kvóta, egy óra. A Bethlen Gábor Református Gimnáziumban [akkor Állami Bethlen Gábor Általános Gimnázium] folytattam tovább tanulmányaimat orosz-német szakon. A gimi volt az aranykor. Két kórusban énekeltem, a gimi vegyes és leánykarában, aztán ott volt a Tücsi-trió. Három középiskolás fiatal, akik Weöres Sándor, Csanádi Imre, Nagy László verseit dolgozták fel. A négy év alatt sokfelé felléptünk, jó sorsunk még Kijevbe is elvetett. E formációban bátorodtam fel a szólóéneklésre. A gimiben ismerkedtünk meg [Kovács Imre Attilával]. Egy szavalóversenyen Paul Éluard versét mondtam, itt figyelt fel rám először. Aztán meg az ő együttese, az Esőleső[k] meg a Tücsi-trió sokat szerepelt együtt is.” (FEOL.hu 2011. 08. 25.)
Néhány mondat a folk-rockról
A beat/rock határmezsgyéjén az 1960-as évek végétől bukkantak fel olyan irányzatok, amelyek a parasztzene megszólalását vagy éppen a városi folklór elemeit vegyítették a beat/rock zenével. Az ebben az időszakban felgyorsult társadalmi átalakulásra (életmód, városiasodás), és technikai fejlődésre adott egyfajta reakció volt ez, ami elsősorban az egyetemisták és az értelmiség körében hívta életre az új útkeresést. Az új irányzatok az 1973-ban megfeneklett beat továbbélését is segítette (Jávorszky-Sebők 2019, 270. p.).
Az Ábrahám Erzsébet által említett Sebő együttes a hangszeres népzene megszólaltatásával vívott ki magának népszerűséget, forrásként az erdélyi hangszeres népzene szolgált. Az együttes sikereinek csúcsát az 1970-es évek közepén érte el, ami egybeesett a Tücsi trió működésének idejével (Jávorszky-Sebők 2019, 272. p.).
A másik inspirációt a Kaláka jelentette, amely a versek világát kötötte össze a hangszeres zenével, a szövegek mondanivalójához igazítva, harmóniát keresve a két szféra között. A zenekar 1969 őszi megalakulása óta folyamatosan aktív, egyedi stílust („énekelt vers”) alakított ki a hazai könnyűzenei palettán (Jávorszky-Sebők 2019, 282. p.).
A többi négy fesztivált (1974, 1978, 1979, 1981) illetően nem ismerjük fellépők teljes listáját, így elképzelhető, hogy a későbbi kutatások nyomán még felbukkanhatnak vásárhelyi érdekeltségű előadók az orosházi beatfesztiválokon.
Irodalomjegyzék:
Jávorszky-Sebők 2019 Jávorszky Béla – Sebők János: A magyarock története 1. 60-70-es évek. Kossuth, Budapest, bővített kiadás, 2019.
Sebők 2002 Sebők János: Rock a vasfüggöny mögött. GM & Társai, Budapest, 2002.
Törköly 2017 Törköly József: Az orosházi beatfesztiválok története 1974-1981. Szerzői kiadás, Orosháza, 2017.
Periodikák:
Csongrád megyei Hírlap 1977. 02. 26. 5. p.
Csongrád megyei Hírlap 1977. 04. 30. 4. p.
Csongrád megyei Hírlap 1977. 05. 03. 6. p.
Orosházi Hírlap, 1975. július 22. 12. p.
Internetes forrás:
FEOL.hu (2011. 08. 25.)
Adatközlő:
Kovács Imre Attila
A dalszövegek a Magyar Rádió által készített felvételek alapján kerültek leírásra.
A Tücsi trió Orosházán.
Kotormán Zsuzsa (Csutka), Ábrahám Erzsébet (Tücsi), Nagy Márta – 1976. július 29-31.
(Forrás: Pataki Béla)
A II. Orosházi Beatfesztivál programja (1975. részlet)
(Forrás: Törköly 2017. 29. p.)
A II. Orosházi Beatfesztivál emléklapja (1975)
(Forrás: Törköly 2017. 31. p.)