Sulyok Csaba: Fejezetek a hódmezővásárhelyi könnyűzene történetéből 4. rész

„Az „együttes csinálás” a generációnk törekvése, erőssége, képessége volt”

A beat diadala

A beatkorszak kezdetét a Beatles Love Me Do című kislemezének 1962. október 5-i megjelenésétől számolják. Hamar eljutott Magyarországra is a brit együttes híre, aminek lelkülete találkozott az akkori vásárhelyi fiatalok érzéseivel, törekvéseivel. „A rockot autodidakta módon játszotta mindenki, hallgatni egyszerű, jól játszani nehéz. Talán az az igény, hogy az eddigiektől gyökeresen eltérő formában fejezzük ki mindazt, amit abban a korban átéltünk, gondoltunk (farmer, hosszú haj, stb.). Azt éreztük, hogy valami fontos dolog történik a fiatalok világában, amit gyökeresen másképp csináltak, mint addig. (…) Visszanézve tisztelem azt, 20-30 embert – sokan már nincsenek köztünk –, akik Vásárhelyen az akkori zenekarokban végig vívták, harcukat.” (Szappanos 2019, 1 p., 3. p.). Az akkor hangszert ragadó zenészeknek valóban harcot kellett vívniuk. „A hatalom veszélyt látott – nem is oktalanul – ezekben az alulról szerveződő, be nem tervezett új „jelenségekben”, és az érték- és életformaváltásért, a szokatlan magatartásformákért, a tabukat döntögető viselkedésért, a „botrányos” öltözködésért, a nemek között a korábbi erkölcsöket elvető kapcsolatokért egyaránt a zenét és a zenészeket okolták (ki mást?). Minduntalan a pontosan soha nem körvonalazott jó ízlés vagy a szocialista erkölcs nevében kötöttek bele a hosszú hajúakba, az új életformát választókba, a hagyományokra hivatkozva tiltották be a koncerteket, a klubokat, a megszokást hangoztatva közösítették ki az újnak hódolókat.” (Jávorszky - Sebők 2019, 61. p.).

Mi volt érzékelhető Hódmezővásárhelyen a fiatalok körében kialakuló új jelenségek közül?

A nyugati rádióadók hallgatása.
„Borzas huligándivat” (hosszú haj, farmer, szokatlan ruhadarabok (bekecs), indián hajpánt).
A középiskolákban órák előtt, szünetekben előkerültek a gitárok, a diákok egymás szórakoztatására adtak elő modern dalokat. A tanároknak az ifjúsági kultúrához való viszonyulásától függött, hogy engedték-e ezeket a „mini koncerteket” vagy nem. Az ilyen középiskolai zenélgetések sokszor a majdani zenekar-alapítások kiindulópontját jelentették, amiben műfajilag az 1960-as évek elejétől egyre inkább a beat műfaja volt a meghatározó.
A tánczenét játszó zenekarok mellett fokozatosan a beategyüttesek is teret nyertek.
Egyre népszerűbb hangszerré vált a gitár.
A régebb óta működő együttesek (dixiland, big band) egy része stílusváltást volt kénytelen végrehajtani.
A legnépszerűbb együttesek (Piramis, Nevada) köré lelkes rajongótábor szerveződött.
A vásárhelyi zenekarok is törekedtek rá, hogy állandó fellépési helyhez jussanak (egyfajta klubjuk legyen).
Kialakult kisebb ellentét a népszerű együttesek rajongói között.

A visszaemlékezések alapján viszont nem alakultak ki az un. galerik.

A hatalom részéről a beatjelenség kezelésében kiemelt szerepet kapott a Kommunista Ifjúsági Szövetség (továbbiakban KISZ). A KISZ – ifjúsági szervezetként – próbálta felkarolni a fiatalok kezdeményezéseit, viszont ezt úgy kellett megvalósítania, hogy lehetőleg kordában tartsa az új zenét és a velejáró jelenségeket. Ennek a törekvésnek egy vásárhelyi példája a KISZ által működtetett Ifjúsági Ház (továbbiakban IH) és a Nevada együttes között megkötött szerződés

Szerződés

Az IH mint munkaadó a következő feltételek mellett lehetőséget ad a NEVADA zenekarnak zenés-táncos rendezvényein a zene szolgáltatására.

1./ A zenekar az IH tulajdonát képező, korábban a zenekar által használt dob és erősítőberendezést használható állapotban 1969. szept. 30-ig leadja.

2./ Ennek fejében az IH kifizeti a zenekar visszatartott munkabérét az 1969. jún. 29-i rendezvény után járó 600 Ft azaz hatszáz Forintot.

3./ A zenekar másutt játékot csak a IH programjával összeegyeztetve, az IH igazgatója előzetes írásbeli engedélyével vállalhat.

4./ A zenekar minden tagja tudomásul veszi, hogy a késésért, a munkahely játék közbeni elhagyásáért illetve a zene befejezése előtti távozásért az illető anyagi felelősségre vonása jár. Első esetben 25%-os bércsökkenés, és minden továbbiért – egy hónapon belül – további 25%.

5./ A zenekar munkaidő alatt szeszesitalt nem fogyaszthat. Ellenkező esetben az egész zenekar tiszteletdíja a 4. pont szerint csökken.

6./ A zenekar az IH nevelő munkáját kulturált öltözködésével és magatartásával támogatja.

7./ A zenekar egy időben két fellépést nem vállalhat.

8./ Az IH fenntartja magának a jogot, hogy a zenekart propagandájában mint saját zenekart hirdesse, de alkalmanként más zenekart is szerződtessen.

9./ A zenekar kötelezi magát hogy a városi KISZ BIZOTTSÁG felkérésére három ízben térítésmentesen játszik 1969. szept. 1. és 1970. június 30. között, melynek helyét és idejét az IH igazgatója a zenekarral megbeszélve közöl.

10./ A jelenleg hattagú zenekar amennyiben új tagot vesz fel anyagi igénnyel nem áll elő, viszont az új tag részére is kötelezőnek ismeri el jelen szerződést.

11./ Amennyiben a zenekar valamennyi tagja nem jelenik meg munkavégzésre, úgy részére tiszteletdíj az adott alkalomra nem folyósítható. Kivételt képez, ha a hiányzás betegség miatt következett be és maga helyett azonos képességű zenészről gondoskodott.

12./ Az IH vállalja a kiközvetítési díjak fedezését.

13./ Az Ifjúsági Ház heti két alkalommal díjtalanul próbalehetőséget biztosít a zenekar részére.

14./ A zenekar köteles gondoskodni a próbahelyiség rendjéről. A takarítást a takarítónő végzi.

15./ Amennyiben a zenekar új felszerelési tárggyal gyarapodik, azt az IH igazgatójának bejelenteni tartozik, mivel a Házból bármit kivinni, még magántulajdonban lévő tárgyat is, csak írásbeli engedéllyel lehet.

16./ A zenekar tagjai próba céljából csak az IH rendes nyitvatartása alatt – naponta 17-től 22 óráig jöhetnek, és 22 órakor a Házat felszólítás nélkül elhagyni tartoznak.

17./ Ha az IH érdeke megkívánja, úgy jogosult ezen szerződés felbontására. Ez esetben a zenekar külön igénnyel nem léphet fel, de a felmondási idő sem lehet rövidebb egy hónapnál. Kivétel a súlyos fegyelmi vétség, amikor azonnali hatállyal a Ház Fegyelmi Bizottsága bonthatja fel a szerződést.

18./ Az ötórai teák vasárnap 17-21,45 óráig, a szombati coctailok 18-23,45 óráig, a csütörtöki zenés klubdélutánok 18-21,45 óráig tartanak, óránként maximum 15 perc szünettel.

19./ Bálra, alkalmi megegyezés érvényes.

20./ A zenekar tiszteletdíja egy összegben kerül kifizetésre a hónap végén a következőek szerint.
a./ Alkalmanként a zenekar tiszteletdíja a bevétel 60 %-a, de nem haladhatja meg a 6 zenész esetében a 600,- Ft-ot, a személyenkénti 100,- Ft-ot.
b./ Levonásra kerül 6 % jövedelemadó, valamint személyenként havi 500,- Ft bevétel felett + 10 % köfa adó.

21./ A zenekar tagjai érvényes belépőt kapnak az IH látogatására.

22./ A zenekar tagja jogosult azon alkalmakkor mikor játszik, személyenként egy vendéget magával hozni. Ha más zenekar játszik, a zenekar tagjai belépődíj nélkül vehetnek részt a rendezvényen. Kivételt képez idegen, vagy rendkívüli rendezvény.

23./ A fenti szerződést mind a munkaadó, mind a munkavállalók magának kötelezőnek tartja, és azt aláírásával elismeri.

[Jelen szerződés] 1969. szeptember 6-ával lép életbe

Hódmezővásárhely, 1969. augusztus 25.

Munkavállalók: Munkaadók részéről:

(Forrás: Szappanos 2019, 45-47. p.)

A szerződés pontjaiból kitűnik, hogyan próbálta a rendszer beszabályozni a zenekart. A 6., 8., 9. pontokkal a meghatározott kultúrpolitikai irányvonal kiszolgálásába próbálták bevonni az együttest. A 3., 7., 19. pontokkal a Nevada egyéb fellépéseit próbálták korlátozni, a mozgásterét szűkíteni. Olvasható az is, hogy a tiszteletdíj tekintetében – függetlenül a belépőt fizető vendégek számától – rögzítették a zenekarnak kifizethető honoráriumot. A negatívumok mellett a zenekar számára a legnagyobb előnyt az állandó próbahely megléte jelentette (13. pont). A 12. pontban szereplő kiközvetítési díjat a fellépések után kellett fizetni az OSZK részére.

Hódmezővásárhely az 1960-as évek végén

A népességváltozást vizsgálva Hódmezővásárhely lélekszáma nem változott jelentősen ezekben az évtizedekben (1960 és 1980 között), a lakosságszám 54000 fő körül stagnált. A beatzene és az új ifjúsági kultúra tanulmányozása szempontjából fontos figyelembe venni azt a tényt, hogy pont a beat térhódítása idején érték el a tinédzser kort a Ratkó-korszakban (1949 és 1953 között) született, un. „Ratkó-gyerekek.” A város növekedése a városodás bizonyítéka, de mi a helyzet a városiasodással, ami a városi életmód minőségét hivatott jelezni. Enek megítéléséhez az alábbi adatok adnak némi támpontot. Az 1960-as években kezdett formálódni, és 1971-ben vált a kormány által elfogadottá az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció. Ebben a településpolitikai elgondolásban, 10 másik várossal egyetemben Hódmezővásárhelyt a „részleges felsőfokú központ” kategóriába sorolták. A másik 10 város: Eger, Nagykanizsa, Salgótarján, Szekszárd, Tatabánya, Veszprém, Zalaegerszeg, Sopron, Dunaújváros, Baja (Tóth 1977, 110. p.). A Koncepció kidolgozása során, 1970-ben készült statisztikai felmérések alapján különböző mutatókat figyelembe véve lehet összehasonlítani az érintett 11 várost (Koncz 1974, 35-39. p.). A vizsgált szempontok legtöbbje alapján Hódmezővásárhely sereghajtónak bizonyult. Nézzük meg azokat a mutatókat, amelyek alapján a városiasodás mértékére, ezen belül is a kultúra állapotára nyílhat némi rálátásunk.

1. táblázat. A városiasodás néhány kritériumának szintvizsgálata Hódmezővásárhelyen (1970)

Vizsgált mutatók	Hódmezővásárhely pozíciója a 11 részleges felsőfokú központ között
Mozilátogatók száma (1 lakosra vetítve)	10.
Televízió előfizetők száma	11.
Rádióelőfizetők száma	9.
Könyvállomány (1000 lakosra jutó)	9.
Kölcsönzött kötetek száma (1 lakosra jutó)	4.

Forrás: Koncz 1974, 37. p.

A hódmezővásárhelyi Városi Könyvtár 1952 és 1973 között megyei könyvtárként működött, a kölcsönzések magasabb számához ez is hozzájárulhatott. A vizsgálatban eltérő múltú, adottságú városokat vetnek össze. A kedvezőtlen adatok hátterében állhat, hogy az 1950-es és az 1960-as években lezajlott gyors gazdasági és társadalmi átalakulást nem követte a kulturális infrastruktúra hasonló mértékű fejlesztése. Kedvezett viszont a városiasodásnak a bővülő ipari szektor, amely több ezer dolgozót foglalkoztatott ebben az ágazatban (1970-ben a keresőképes lakosság 38%-át) (Dömötör et al. 1973, 46. p.), és az üzemi kultúrmunka keretében kialakított klubok. (HÓDGÉP klub, METRIPOND klub, stb.).

A britek Vásárhelyen

Hódmezővásárhelynek a városhálózat hierarchiájában elfoglalt helyét érzékeltethetik a városban fellépő nemzetközi előadók is. Ezeknek a fellépéseknek a fő színhelye a Petőfi Művelődési Központ (továbbiakban PMK) volt. A nyugati muzsika iránt érdeklődő vásárhelyi fiatalok számára fontos esemény volt a Stovepipe No. 4 (Bournemouth, Dél-Anglia) koncertje Hódmezővásárhelyen. Az angol beategyüttes 1965-ben lépett fel a PMK-ban (Szappanos 2019, 1. p.). A Stovepipe No. 4 volt az első nyugati beatzenekar, amely Magyarországon fellépési lehetőséget kapott. A történet egyébként ott kezdődött, hogy előző évben Jonathan Leather-nek (a zenekar egyik gitárosának) az édesanyja Hazánkban nyaralt, ahol részt vett egy fogadáson. A fogadáson egy általa ismert magas rangú kormánytisztviselővel is találkozott, akin keresztül sikerül nyélbe ütnie, hogy a fia bandája turnézhasson nálunk. Egyébként a Stovepipe No. 4. nem volt különösebben ismert Angliában, sikerük az itthoni „koncertelzártságnak” és az általuk játszott műfaj újdonságának volt köszönhető. A magyarországi turné négyállomásos volt, Hódmezővásárhelyen mellett felléptek Pécsen, Székesfehérváron, Baján, Szegeden, Budapesten pedig négy helyen is adtak több koncertet (magyarnemzet.hu). A turnét az Országos Rendező Iroda (továbbiakban ORI) szervezte, a korabeli újságcikkekben olvasható változatos műfaji megjelölések árulkodnak róla, hogy az akkori újságírók és gyakran a szervezők sem tudták egyértelműen behatárolni, hogy milyen stílusú zenét is játszik a Stovepipe No. 4. (a beatzene rhythm and blues irányzata). Olvasható jazz (Délmagyarország, Dunántúli Napló), modern tánczene (Pest Megyei Hírlap), Big Beat (Dunántúl Napló).

„Az angol fiúk – mint a műsorközlő Csengery Judit elmondta – egy meghatározott koncepció jegyében állították össze műsorukat: a jelenleg a liverpooli stílus [ennek zászlóshajója volt a Liverpoolban alakult Beatles] mellett legdivatosabb Rhythm and blues irányzatot követik. E stílus hagyományai a húszas évekbe nyúlnak vissza, amikor az észak-amerikai négerek megalakították első jazz-zenekaraikat. Ezek az együttesek még minden szedett-vetett holmit felhasználtak zeneszerszámként (Innen a zenekar hagyományra utaló neve: stovepipe annyit tesz, mint kályhacső!”
(Angol dzsessz zenekar a színházban Délmagyarország 1965. április 7., 5. p.)

A könnyűzenei szakújságírás az egész Kádár-korszakban mellőzött téma volt, a hagyományos napilapokban megjelenő helytelen meghatározások erről is tanúskodnak.
1969. május 18-án egy újabb brit banda jutott el Hódmezővásárhelyre. Méghozzá a Let’s Go To San Francisco című dallal az akkori slágerlisták élére ugró Flower Pot Men. Az ORI turné keretében a zenekar még kilenc mások városban, és Budapesten a kis stadionban adott két koncertet (Jávorszky - Sebők 2019, 165. p.).

További, az ORI által szervezett beatkoncertek Hódmezővásárhelyen 1968-ban és 1969-ben:

1968. május 21. Randevú Koncz Zsuzsával
1969. március 19. és 20. Omega együttes
1969. július 14. Illés show
1969. november 12. Minifesztivál

(Magyar Ifjúság 1968-1969)

A beatzene szárnybontogatása Vásárhelyen

„A mikrofonnál és a lemezjátszónál: Cseke László.” Először 1959-ben hangzott fel ez a jól ismert mondat a Szabad Európa Rádióban (továbbiakban SZER). A Cseke László által vezetett Tinédzser parti az évek során az egyik legfontosabb forrása lett a beat és rock dalok iránt érdeklődő hazai füleknek. A napjainkban tapasztalható szabad zenei áramlás ismeretlen volt az 1960-as években. 1964 októberétől a Magyar Rádió két műsora, a Vasárnapi koktél, félév múlva pedig a Csak fiataloknak! igyekezett ellensúlyozni a nyugati rádióadók „kártékony” tevékenységét (Jávorszky - Sebők 2019, 67. p.). A Komjáthy György által vezetett műsorok sikerét nehezítette, hogy csak hetekkel később játszották azokat a számokat, amelyeket pl. a SZER már sokkal korábban sugárzott. A magyar beatzenészek többsége is a vasfüggöny nyugati oldaláról sugárzó SZER-ból és a Rádió Luxembourgból „kagylózták le” a dalokat. Ez azt jelentette, hogy magnóra rögzítették a felvételeket, elvitték a próbára, és a tagok hangról-hangra levették a számokat. Mivel akkoriban oroszul tanultak az iskolákban, az angolszász előadók dalait „kamuangollal” tanulták be az énekesek. Segítséget jelentett, ha találtak olyan személyt, aki tudott angolul, kiegészítette a szövegeket, javított valamit a rossz kiejtésen. A nyugati adókat folyamatosan zavarták, így előfordult, hogy bizonyos dalokat csonkán sikerült lekagylózni, és csak később derült ki, hogy bizonyos részek az eredeti felvételen máshogy szólnak. A rajongók is nagyban inspirálták a zenekarokat, ha a közönségnek megtetszett egy dal, amit akár a rádióban hallottak, akkor azt követelték a zenekaroktól, akik igyekeztek a következő bulira betanulni az adott számot. Az együttesek egymás koncertjeit is látogatták, vettek át nótákat a repertoárjukból, de ez természetes volt, nem jelentett konfliktust (Szappanos László).
Amilyen nehéz volt elfogatható minőségben elérni az új dalokat, legalább olyan nehéz volt a megfelelő elektromos hangszerek beszerzése is. A szocialista országok a szórakoztatáshoz szükséges technikai infrastruktúra terén is nagy lemaradásban voltak a tőkés országokhoz képest. Nem csak a zenekarok és a magán emberek számára voltak elérhetetlennek a jó minőségű hangszerek, erősítők, és más eszközök, hanem a művelődési házak, ifjúsági házak, vendéglátóipari vállalatok is hiányosan voltak felszerelve. Emiatt az együttesek sokszor maguk „eszkábálták össze” a hangszereiket, erősítőket. A szocialista országokból beszerezhető cuccok minősége messze elmaradt a nyugati zenészek által használt technikai arzenáltól. A vásárhelyi zenészeknek meg kellett elégedniük a DELTA Kereskedelmi Vállat által kínált hangszerekkel. A DELTA Szegeden, Szentesen, Makón és Hódmezővásárhelyen rendelkezett üzletekkel, ahol különböző iparcikkeket lehetett beszerezni, többek között hangszereket is. Nagyobb boltjuk Szegeden működött a Kárász utcán, Vásárhelyen az Andrássy úton. A szerény fizetésből élő zenészek gyakran OTP (Országos Takarékpénztár) részletre vásárolták meg a hangszereiket, ilyenkor a teljes vételár 20%-át kellett kifizetni, a fennmaradó részleteket 1-1,5 év alatt törlesztették, emellett igazolni kellett a vásárló munkaviszonyát, és 2 kezesre is szükség volt a vásárláshoz. Amíg a DELTA kiskereskedelmi vállalat volt, a TRIÁL már nagykereskedelemmel is foglalkozott. Budapesti üzletében a KGST országokból (főleg Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia) származó felszereléseket lehetett megvásárolni. Miután az 1970-es évek közepén enyhült a rendszer szorítása, a Nyugaton vendéglátózó zenészek közül egyre többen hangszereket vásároltak a gázsijukból, amiket Magyarországon bizományiba beadva értékesítettek (Szappanos László).
A beatkorszak vásárhelyi zenekarainak népszerűsége több tényező együtt állásának volt köszönhető. A beatzene megjelenésekor a fiatal korosztály egészét magával ragadta, így amíg a műfaj egyeduralkodó volt, az azt előadó együttesek is kiemelt népszerűségnek örvendtek. A helyi előadók népszerűségét biztosította, hogy a kultúrpolitika, és a szórakóhelyek kénytelenek voltak befogadni a beatet. A kultúrpolitika nem tudta ideológiailag ellensúlyozni, a szórakóhelyek pedig magas bevételekre tudtak szert tenni a műfaj játszásával. A korabeli szórakozási szokások is segítették a példátlan népszerűséget. Kevesebb volt az konkurens időtöltési lehetőség (a televízió még nem ivódott be a hétköznapokba), a zenehallgatásban az élőzenének sokkal nagyobb jelentősége volt. Szegényesen álltak rendelkezésre (legalábbis a korabeli Magyarországon) a hangzóanyagok rögzítéséhez szükséges technikai feltételek, aki szórakozni akart, az élőzenés produkciókra, koncertekre járt. A szórakozási mobilitás is korlátozottabb volt, sokkal kevesebb országos zenei fesztivált rendeztek, a fiatalok a helyi szórakozóhelyekre jártak, ami miatt a helyek kínálata is bőségesebb volt. Ekkoriban Olasz Gábor volt az OSZK helyi képviselője, aki a hivatal részéről a fellépési engedélyeket kiadta (Szappanos László).

Nevada együttes

A hódmezővásárhelyi beatkorszak legvadabb együtteseként tartják számon a Nevadát. Koncertjeik vadsága az előadásmódjukból és a közönségük mentalitásából adódott össze. De mikorra is nyúlnak vissza a zenekar gyökerei? A Nevada őse 1967 őszén alakult meg a HÓDIKÖT Kultúrházban, az alábbi tagokkal: Burai Károly (dob), Havancsák Tibor (gitár/ének), Petrik István (ének), Szatmári Gábor (basszusgitár/vokál), Ferkovics Katalin (vendék, ének). Ebből a felállásból Havancsák Tibor és Szatmári Gábor már az 1960-as évek elején játszottak egy zenekarban, amely rendszeresen fellépett az IH-ban, valamint Mindszenten a Művelődési Házban. Ennek a bandának tagja volt még Krámli István („Pityesz”, dob), Simon Árpád (gitár) és Tóth Dezső (gitár) (Szappanos 2019, 4-5. p.). Krámli „Pityesz” Istvánnal, mint a Piramis együttes egyik alapító tagjával még találkozunk.
1968-ra alaposan átalakult a Nevada tagsága, ennek oka, hogy a zenekar tudatosan a The Beatles és a The Rolling Stones dalait akarta megszólaltatni. Az akkori, legerősebb felállás: Burai Károly (dob), Petrik István („Pocok”, ének), Sebestyén Zoltán („Csopek”, gitár/ének), Szatmári Gábor (basszusgitár/vokál), Vadai László (szólógitár/vokál). Első rendszeres fellépési és próbahelyük a Munkásotthon volt. A Nevada zenekar egyre népszerűbbé vált, fellépéseiken extázisba került a közönség, ami néha balhékhoz is vezetett. Az együttes rajongó tábora főleg munkásszármazású, inasiskolás, külvárosi fiatalokból került ki. A Nevada vadabb zenei megszólalása elég volt ahhoz, hogy rájuk süssék a „huligánbanda” bélyegét (Szappanos 2019, 5-7. p.).
A legtöbb zenekar történetében a katonai szolgálat teljesítésének kötelezettsége járult hozzá a zenekarok meg-, ill. átalakulásához. Minden zenekart megviselte, amikor a tagságból valaki megkapta a katonai szolgálat teljesítésére kötelező behívóját, ami időről időre megtépázta az együttesek tagságát. A Nevadába is érkeztek zenészek a „béke védelmét” szolgálók helyettesítésére. Többek között Budai Géza István (orgona), Vincze György (orgona/ének), Szappanos László („Pipa”, csörgődob/dob), Takátsy Sándor („Giovanni”, basszusgitár/ének), Vas István (gitár/ének), Böszörményi Gergely (ének), Radics Ferenc (ének, szájharmónika) (Szappanos 2019, 6. p.). De olyan is előfordult, hogy a behívó gyarapította a zenekar legénységét. Amikor Vadai László szólógitáros megkapta a behívólevelét, a helyettesítésére egy másik gitárost, Vas Istvánt hívták a zenekarba, aki el is kezdte tanulni a számokat. Azonban a fellépési próba előtt kopogott az ablakon Vadai László, mivel létszámfelettiként nem kellett bevonulnia. Attól kezdve egy ideg két gitárossal lépett fel a zenekar (Szappanos László).
Még 1968-ban jelentős sikert könyvelhetett el a Nevada együttes azzal, hogy bekerült az országos ismertség esélyét jelentő Ki mit tud? budapesti válogatójába. Ennek előzményeként megnyerték az amatőr tehetségkutató városi és a megyei döntőjét. A táncdal kategóriában induló, és szintén döntőbe került Ferkovics Katalint is a Nevada kísérte, így két kategóriában is érintett volt a vásárhelyi zenekar (Szappanos 2019, 7. p.). A zenekar tagjai megszerezték a működéshez szükséges OSZK engedélyt. Vásárhelyen Lepény István volt az OSZK megbízottja, aki vizsgáztatta a zenekarokat. Meg volt adva, hogy hány számot kell eljátszani a vizsgán. Ezzel a vizsgával csoportos működési engedélyhez juthattak az együttesek, ezután egyéni vizsgát is tettek. A kategória vizsga megszerzésére Budapesten volt lehetőség. A tagcseréknek pozitív hozadéka volt az a zenei sokszínűség, amit az új tagok hoztak magukkal. Ki kell emelni Vadai László szólógitárost, aki – az akkoriban még újdonságnak számító – wah-wah pedált használta (Szappanos László). Ez a mára már a legnépszerűbbé vált gitáreffekt sajátos, „hápogó” hangot eredményezett, emiatt nevezik „hápogtatónak” vagy röviden „hápinak” is. Hivatalosan Brad Plunkett amerikai mérnők hozta létre az effektet 1966-ban. „A lényege, hogy egy sávkiemelő-szűrő középfrekvenciáját lehet vele eltologatni. Érthetőbben szólva, van egy hangszínszabályzó, ami egy sáv alatt és fölött tompítja a hangszíneket, benne viszont kiemeli, és egy pedállal ennek a hangszínnek a magasságát tudod változtatni. Ehhez alapvetően egy fogasléccel mozgatott potmétert szoktak használni szabályzóként (…). A pedál mozgatásával a gitáros gyorsan végigsöpörhet mélytől magasig vagy periodikusan hullámoztathatja a hangszínt, ezzel részben egyfajta emberi hanghoz hasonló effektust idézve elő, vagy a tompítós harsona hangjához is hasonlítható.” (aktivgitar.hu). Miután Böszörményi Gergely énekes is csatlakozott az együtteshez a népszerű The Beatles számait is sorra játszották (Szappanos 2019, 9. p.). A „gombafejűek” 1969-ben megjelent Abbey Road című nagylemezének dalai a Nevada jóvoltából már a következő héten élőben szóltak Hódmezővásárhelyen. Vincze Györgyöt, Vadai Lászlót, Sebestyén Zoltánt lehet az együttes „zenei motorjainak” nevezni. Az együttes népszerűségét tovább növelte az a sokszínűség, amivel a korszak legismertebb stílusirányzatait tudták megjeleníteni a repertoárjukban. The Rolling Stones, Jimi Hendrix, Cream, Led Zeppelin, Chuck Berry, Spencer Davis Group, Steppenwolf, The Animals, Ray Charles, Simon and Garfunkel, Eagels, Procol Harum, Chubby Checker, Cliff Richard egyaránt megszólalt a Nevada koncertjein. A saját számaival egyre népszerűbbé váló Illés, Metró, Omega dalait is kérte a közönség (Szappanos László).
A Nevada zenekar próbahelye és állandó fellépési helye 1969-ben az Ifjúsági Ház volt, de a város valamennyi szórakozóhelyén játszottak. Vidéken elsősorban Csongrád megye településein (Mártély, Mindszent, Földeák, Szentes, Székkutas) és Orosházán léptek fel (Szappanos 2019, 17. p.).

Piramis együttes

A beatkorszakban született egyik legismertebb hódmezővásárhelyi zenekar, az elsőként 1965-ben színpadra lépő Piramis együttes. A Piramist a beatzenével a középiskolában megismerkedő fiatalok alakították meg, akik 1964-ben már próbáltak, a szólógitáros Bereczki Pálék („Gyökér”) kapubejárója alatt. Ekkor még - a basszusgitárt is nélkülözve - kezdetleges felszerelésekkel szólalt meg a zenekar. Bereczki Pál mellett az alapító tagok voltak Budai Géza (harmónium), Krámli István („Pityesz”, dob), Császár Péter (akkordgitár/ének). A Piramis a Beatleshez és a Harlishez hasonló vokális zenét játszott, ami azt jelentette, hogy minden tagja énekelt is, „Pityesz” szólóénekesként közreműködött (Császár 2013, Krupiczer 2014 ). A hiányzó basszust – időlegesen - a harmónium (orgona) hangzása helyettesítette, majd Rákos Máté makói basszusgitáros csatlakozott hozzájuk (Krupiczer 2014), a hangszere hegedű alakú volt (Szappanos), így vált teljessé a felállás.
A Piramis gyorsan népszerűvé vált, 1965-1966-ban a Tiszti klubban léptek fel rendszeresen (Császár 2013). Nagy lökést adott a zenekarnak, hogy 1966-ban sikerült megnyerniük az I. Orosházi Beatfesztivált (Krupiczer 2014). 1967-ben a díjnyertes előadók között szerepeltek a csongrádi amatőr táncdalfesztiválon, amelynek helyszíne a Körös-torokban volt, a szervező pedig Steiner Béla zenetanár volt. (Háry 2012, 47. p.) A katonai behívók a Piramist sem „kímélték”, „Pityesz” sorkatonai szolgálata alatt Diviki Sándor ült a dobok mögött, a billentyűs hangszeren pedig Kóródi István vagy Oláh Toncsi segítette ki a zenekart. A PMK színháztermében tartott sikeres koncertet követően az együttes rendszeresen játszott a PMK aulájában. 1967 körül a HÓDIKÖT kultúrház vált a rendszeres fellépési helyükké, miközben egyre növekvő közönség jelent meg a koncerteken. Ezt követően a Béke szálló és étterem foglalkoztatta az együttest, ahol a vasárnaponként rendezett ötórai teák tovább növelték a banda népszerűségét. Kezdetben az étteremben zajlott a rendezvény, de ezt a gyakran 800 főt elérő közönség hamar kinőtte, így felkerült a nagyterembe. A sikerek megkövetelték, hogy a zenekar egyre jobb felszereléssel álljon a színpadra (Császár 2013).
A Piramis rendszeresen játszott a vásárhelyi középiskolák (Frankel Leó Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola, Bethlen Gábor Gimnázium) diákbáljain, vállalati vacsorákon. A város határán kívül is hírnevet szereztek, Szentesre, Martfűre, Szegedre, Makóra kaptak meghívást. Szentesen a sörkertben, majd később a helyi PMK léptek fel. Martfűn rendszeresen a cipőgyár klubtermében adtak koncertet. Szegeden a nívós Tisza szálló tükörtermében jogász-, orvosbálokon játszottak (Császár 2013).
A Piramis közönségét jobbára gimnazisták, egyetemisták, értelmiségi foglalkozásúak alkották (Császár 2013). Ezzel kapcsolatban jegyzi meg Krámli István: „Egyes vélemények szerint kialakult róluk, hogy „öltönyös zenekar” vagyunk. Ez nagyon bosszantott, de tegyük hozzá, hogy ez ma sincs másképp. A bálokba az emberek felöltöztek, természetes volt, hogy mi is adtunk a formaságokra. De azt is el kell mondani, hogy másnap az „Ötórain” már kopott farmerben és csíkos pólóban, illetve indián hajráfban játszottam. A felhőtlen szórakozáshoz a külsőségek is hozzátartoztak. (…)” (Krupiczer 2014).
Mivel különböző helyeken játszottak, és a zenekar tagjainak zenei ízlése is sokféle volt, a repertoár is elég széles skálán mozgott. „Nagyon hangulatos, igényes, dallamos slágerzenét, táncolható rockzenét, természetesen rock and rollt és twistet [adtak elő]. Klasszikus rockzenét is játszottunk pl.: Led Zeppelint, Rolling Stonest, stb., de a Hair és a Jézus Krisztus Szupersztár is műsoron volt.” „Ha egy Beatles szám felcsendült, azonnal felbolydult a hallgatóság és mindenki táncolni indult. Kórusban énekelt a közönség, ki jó, ki rossz kiejtéssel. Komplett nagylemezeket tanultunk meg a magyarországi megjelenés előtt. Mivel több szólamban énekeltünk, így kifejezetten feküdt ez a stílus nekünk. Örömmel játszottunk Beatlest.” „Sokszor alig győztük kivárni, hogy egy-egy szám előkerüljön. A repertoár kialakításán sokszor vitatkoztunk, mert mindenkinek volt kedvenc zenekara és kedvenc száma, így nehéz volt a sorrendet betartani. Rengetegen voltak a bulikon, így rengeteg népszerű szám volt. A résztvevők állandóan kérték a saját kedvenc számaikat. Mivel szerteágazó volt a zenei ízlésünk, így minden kért számot el tudtunk játszani.” (Krupiczer 2014). „Koncertzenét is csináltunk, főképp akkor mikor Vas Pisti jött szaxofont fújni, és Vadai Laci kezelte a nyaggatós szólógitárt, akkor már Led Zeppelineket játszottunk, Ten Years Aftert, hát, aki ismeri ezeket a neveket, az gondolhatja, hogy milyen zene ment ott.” (Császár 2013).
Végezetül még egy történet a Piramis sikerei közül: „Egy alkalommal a PMK színháztermében jótékonysági koncertet szerveztek. A fellépők sora a következő volt. Kulin-trió, Molnár Dixiland, Háry-trió, valamint a Piramis együttes. Minden szerénytelenséget félretéve elmondhatom, hogy a legnagyobb sikert mi könyvelhettük el azzal, hogy Beethoven IX. szimfóniájának IV. tételéből ismert „Örömóda” dallamát feldolgoztuk. Ez olyan fergeteges sikert jelentett, hogy hatszor visszatapsoltak. Azt is mondhatnám némi túlzással, hogy mi már akkor készültünk az Európai Unióra.” (Krupiczer 2014).

Merkúr együttes

1968-ban a Piramis és a Nevada sikerei ösztönözték zenekar alapításra a Merkúr együttes tagjait. A zenekar a Gépjavító Vállalat (HÓDGÉP) fiatal dolgozóiból alakult, próbateremként az üzem egyik helyiségét használhatták (Vásárhely és Vidéke). A nélkülözhetetlen hangszerek és egyéb felszerelés megszerzésre először azonban nem a legegyenesebb utat választották. Ekkoriban a Nevada együttes próbahelye a Petőfi utcai Tánciskola volt, itt tárolták a felszerelésüket is. Egyik nap, mikor a zenekar próbálni ment hűlt helyét találták a cuccaiknak. Ugyanekkor híre ment, hogy a Merkúr tagjai zenekart hoztak létre, de gyanús lett, hogyan jutottak ilyen hirtelen hangszerekhez? Egyértelművé vált, hogy a Nevada hangszerei kerültek a Merkúrhoz, azokat gyors vártatva vissza is kapták a jogos tulajdonosaik. Külön pikantériája volt a dolognak, hogy a Merkúr két tagja befolyásos városi funkcionáriusok fiai voltak. Verók István gitáros a KISZ IH vezetője, Gomulka János basszusgitáros pedig a hírnévvel bíró Gomulka rendőr fia volt.
A zenekar 1969-ben szerzett regisztervizsgát, amivel az ország bármely pontján játszhattak. A vizsgára Varga István zenetanár készítette fel őket, hasznos tanácsokkal látta el az együttest Lányi Lajos. A vizsgáztató Lepény István zenetanár volt. A repertoár külföldi részét a Merkúr megalakulásának évében nagy népszerűséget elért Bee Gees, a heavy metalnak utat törő Black Sabbath, a már leszállóágban lévő The Beatles, és a töretlenül haladó The Rolling Stones képezte. A hazai zenekarok közül a „beatszentháromság” (Illés, Omega, Metró) dalait játszották. A közönségüket – a tagság foglalkozása miatt - részben ipari tanulók alkották. A megalakulást követő hónapokban több tagcsere is bekövetkezett az együttesben, Nagy László basszusgitárost Gomulka János váltotta, Frajfik Imre ritmusgitárost pedig Böde Lajos. Rajtuk kívül még Verók István (gitár/ének) és Erdődi András (dob) alkotta az első stabil felállást. Rövid ideig játszott velük Czirják Zoltán és Olasz Ernő (billentyűs hangszer), vendégeskedett Kréter Károly (gitár), valamint Radics Ferenc (gitár, szájharmonika), utóbbi a blueszenét csempészte be a Merkúr hangzásába. Ebben a formában 1971-ig működött a zenekar, amikor Erdődi András megkapta katonai behívóját, Verók István pedig elköltözött Vásárhelyről (Vásárhely és Vidéke). Ezek az események az együttes feloszlásához vezettek, de később még hallani fogunk a Merkúról.
A korszak többi vásárhelyi beatzenekara nem ért el akkora sikereket, mint a Nevada vagy a Piramis, holott zenei tudásban nem maradtak el tőlük. Ennek hátterében részben az állhat, hogy ezek a zenekarok a „két nagy” után alakultak meg, emocionálisan már nem tudtak olyan hatást gyakorolni a közönségre. Példának okáért miután az IH szerződést bontott a Nevadával, a helyükre a Lidó együttest hívták játszani, de a fiatalok elmaradtak, és inkább követték a „száműzött” Nevadát vidéki koncertjeire (Szappanos László). Az együttesek egy része szezonálisan alakult, „vándoroltak” a zenészek egyik formációból a másikba. A sikerek elmaradása vagy személyes konfliktusok miatt a közös zenélésnek előbb utóbb vége szakadt. Rövidebb ideig működő formáció volt még a beatkorszakban a Rangers, a Nivea vagy a Lidó.
1969-cel nagyjából a vásárhelyi beatkorszak aranykora is lezárult, de az 1970-es évek első felében még fogunk találkozni a megismert együttesekkel.

Terveink szerint a következő részben egy zenészportrét olvashatnak majd, melyben Szappanos László „Pipa” a Nevada zenekar dobosa mesél zenei pályájáról.

Irodalomjegyzék:

Dömötör et al. 1973 Dömötör János et al.: Hódmezővásárhely. Hódmezővásárhely Városi Tanácsa, Hódmezővásárhely, 1973.
Jávorszky-Sebők 2019 Jávorszky Béla – Sebők János: A magyarock története 1. 60-70-es évek. Kossuth, Budapest, bővített kiadás, 2019.
Koncz 1974 Koncz Péter: Hódmezővásárhely településfejlődésének 100 éve. In: Vásárhelyi tanulmányok IV. 1844-1974. Hódmezővádárhely Városi Tanács V. B. Műv. Oszt., Hódmezővásárhely, 1974.
Krupiczer 2014 Krupiczer Ferenc interjúja Krámli Istvánnal (Pityesz), 2014. Szappanos László gyűjteményéből
Szappanos 2019 Szappanos László: „Nem kell szégyelni a múltat”. Hódmezővásárhelyi Nevada story. Kézirat, Hódmezővásárhely, 2019. (az idézett alcím forrása)
Tóth 1977 Tóth József: Az urbanizáció népességföldrajzi vonatkozásai a Dél-Alföldön. A centrumok szerepe a népesség foglalkozási átrétegződésében és a területi koncentrálódásban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977. (Földrajzi tanulmányok, 14.)

Periodikák:
Délmagyarország 1965. április 7., 5. p.
Magyar Ifjúság, 1968. május 10.
Magyar Ifjúság, 1969. március 14., 10. p.
Magyar Ifjúság, 1969. május 16., 15. p.
Magyar Ifjúság, 1969. július 11., 12. p.
Magyar Ifjúság, 1969. november 7., 14. p.
Vásárhely és Vidéke, 1993. október 4.

Internetes forrás:
Stovepipe No. 4: https://magyarnemzet.hu/archivum/mult-ido/a-brit-beatzene-kalyhacsovei-es-a-nema-sikoltozas-3846811/
A „hápogtatóról”: http://aktivgitar.hu/gitar_barkacsolas/effektologia-wah-wah-1/
Császár Péter visszaemlékezése: https://www.youtube.com/watch?v=o80S_tRlejo

Adatközlő:
Szappanos László „Pipa”

Hódmezővásárhelyi fiatalok

(Forrás: Gink Károly: Hódmezővásárhely,

Corvina, 1974. 66. fotó)

„A Delta Kereskedelmi Vállalat központja a Lenin utcán

(ma: az Andrássy út) az 1980-as években.”

(Forrás: Vásárhely Anno, őrzési hely: MNL CSML Hódmezővásárhely)

TRIÁL hirdetés

(Forrás: Magyar Ifjúság, 1968. május 10.)

Nevada zenekar az Ifjúsági Házban, 1968

(Forrás: Szappanos László: „Nem kell szégyelni a múltat”. Hódmezővásárhelyi Nevada story.

Kézirat, Hódmezővásárhely, 2019. 36. p.)

Piramis együttes:

Rákos Máté (basszusgitár), Krámli István („Pityesz”, dob), Bereczki

Pál (szólógitár), Császár Péter (akkordgitár/ének), Budai Géza (harmónium)

(Forrás: Krupiczer Ferenc interjúja Krámli Istvánnal (Pityesz), 2014. Szappanos

László gyűjteményéből

A Merkúr együttes:

Verók István – gitár, Böde Lajos - ritmusgitár,

Erdődi András – dob, Gomulka János basszusgitár

(Forrás: Vásárhely és Vidéke, 1993. 10. 4.)