Békés megyei vonatkozások Kovács István rendkívüli vásárhelyi életrajzi kalauzában

A lexikonnál szűkebb terjedelmű, csak személyekre szorítkozó Who’s Who-nak hazánkban is komoly tradíciója van. Napjainkban lejátszódó reneszánszának fő hajtóereje a tulajdonviszonyokban, a társadalom szemléletmódjában beállt változásokban, valamint a számítástechnika fejlődésében gyökeredzik. Ma könyvek/lexikonok, honlapok, weblapok segítenek az általunk ismert személyek alaposabb megismerésében, és hozzájárulnak a számunkra ismeretlen személyiségek felfedezéséhez.

Regionalitás tekintetében világi/globális, nemzeti, megyei, városi, kerületi „Ki kicsoda?” (= K.k.) ismert. Milyen öröm fog el bennünket, ha a nemzeti K.k.-ban földinkre, egy globális K.k.-ban pedig szülővárosunk K.k.-jában is előforduló jeles személyiségre bukkanunk. (Vannak olyan ismerőseim, akik kikapcsolódásként, kíváncsiskodásként olvassák el a számukra ismeretlen település K.k.-ját.) Válogatás szempontjából megkülönböztetünk specializált és általános K.k.-t. [Előbbire példa a „Ki-kicsoda Békés megye tudományos életében” (1986), az utóbbira pedig a „Ki kicsoda Békéscsabán’99” (1999) kiadvány. Az előbbi 198, az utóbbi 469 jeles személyiséget mutat be.] A merítés kortársakból vagy elhunytakból, vagy azok együttes halmazából történhet. A szócikkekbe foglalt válogatás egy vagy akár több évszázadra visszatekintő (retrospektív) is lehet. Ha a szócikkek terjedelme részletekbe menően kitágul, akkor a kiadvány lexikonná válik (Pl. Orosházi könyvek és alkotók kislexikona: jan.2010)
A K.k. szerkesztője, szerzője mit tekint kvintesszenciának? A jeles személyeket milyen attribútumok szerint válogatja? Nos, itt van a kutya elásva. Ami biztos: Mindig vannak olyan személyek, akik metodikai okokból, forrás vagy irodalom hiányában kimaradnak. A finanszírozó pedig ─ ki nem tapintható módon ─ bizonyos mértékben mindig megköti a szerző kezét. Lásd a „Benificium accipere libertatem vendere est.” latin mondást.
Lehetetlen az egyes személyek szócikkének terjedelmét azonosra méretezni, és mindenki portréját bemutatni a címoldalon. A személyiség bonyolultsága és izgalmas életpályája, annak bőséges feldolgozottsága igencsak terjedelmesebb szócikkre csábítja a szerzőt. Nehéz összehasonlítani, rangsorolni az adott régió szellemi vagy anyagi kultúráját szerfelett gyarapító személyiségeket. A hierarchia kialakításának bonyolultságára a „Primus inter pares” latin mondás is rávilágít. Ezért kell csínján bánni a különböző települések K.k.-jában található személyek számának az összehasonlításával. Nem csupán a település lélekszáma, hanem a merítés korábban már taglalt kondíciói is jócskán belejátszanak az adatbázis terjedelmébe. [Ezért viszonylag magas Gyula város helytörténeti és információs honlapjának „Ki kicsoda” linkjében található személyek száma (5628).]
Az internet elterjedése lehetővé tette, hogy K.k. könyvek kézbevételén túl a városok információs honlapján a lépésenként bővíthető K.k. link is megjelenjen. Könyv─elektronikus párosra jó példa Sarkad [Sarkadi ki kicsoda könyv (2005) ─ elektronikus változat (2007)] és Szarvas [Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 14. kötet (2010) ─ elektronikus Ki kicsoda? Szarvas (2010)] K.k.-ja.
Az állampolgárok migráció miatt egy-egy személyről akár több különböző aspektusú K.k.-ban is informálódhatunk, és így teljesebbé tehetjük ismeretünket. Summa summarum a várost, a megyét és országhatárokat áthidalja a „Ki Kicsoda?”
Jelen írás apropóját a fél évvel ezelőtt napvilágot látott, „500 év 2700 név” alcímű retrospektív Hódmezővásárhelyi életrajzi kalauz adja. Több mint 300 oldalas kiadvány Kovács István vásárhelyi helytörténész évtizedes anyaggyűjtő, szakirodalmazó munkájának a gyümölcse, a szüret pedig családi és baráti összefogás eredménye. A könyvet ─ annak nem mindennapos tartalmára való tekintettel, és a szerző iránti tisztelete gesztusaként ─ Dr. Blazovich László szegedi emeritus professzor mutatta be Hódmezővásárhelyen, a szerző egykori munkahelyén, a zsúfolásig megtelt Szent Antal utcai iskolai könyvtárban. A professzor úr frappánsan jegyzi meg a lokálpatrióta autorról: „Pista mindent tud Vásárhelyről, amit pedig nem, azt nem érdemes tudni.”
E rövid expozíció után a kedves és kíváncsi olvasóban azonnal felmerül a kérdés: Milyen haszonnal forgathatja egy Békés megyei ember a tőle nyugatabbra elterülő megyei kiadványt? A kötet forgatása milyen tanúságok levonására sarkallhatja az olvasót? Ott milyen emberi teljesítmények azok, amelyeket a város emlékezete hosszabb vagy rövidebb távon megőriz? Vezeti-e a jelenlegi kurzus a szerző kezét? Tudja-e a szerző terjedelmileg egyformán, de legalább is arányosan kezelni a helyi és országos hírű egyéniségeket? Foglalkozik-e az írás az etikailag kimagaslóan negatívnak nevezhető személyekkel?
A feltett kérdések közül egynéhányra választ ad Blazovich professzor a Vásárhelyi Látóhatár 24. számában megjelent elemző írásában is. Kategorikusan kijelenti, hogy az első olvasása során megszerette a kalauzt. „Mindenekelőtt azért, mert globalizálódó világunkban a helyi személyekhez kötődő értékeket mutat fel, és ezzel növeli a helyi azonosságtudatot. Tablót ad a kiemelkedő régiekről, megismerjük belőle,» hogy merre mentek és kik mentek az úton «. Továbbá kedves olvasmány. Előjönnek belőle a kutatásaim és baráti beszélgetések során előbukkant és megismert személyek, továbbá számos ismerős és barát, akik már nincsenek közöttünk. Emlékeimben, az olvasókéban egy időre megelevenednek a holtak, ahogy Radnóti írja: »beleisznak poharainkba«”.
Bevezetőjében a szerző a korábban felvetett kérdések közül néhányat ─ sejtésére támaszkodva ─ megválaszol. „Hódmezővásárhelyi életrajzi kalauz a városhoz kötődő (itt született, itt élt, vagy itt meghalt) azon ismert, vagy kevésbé ismert, olykor-olykor teljesen elfelejtett személyekről »ad eligazítást«, tájékoztatást, akik hatással voltak Vásárhely szellemi vagy anyagi kultúrájára, és az itt élők tevékenységüket a mindenkori közigazgatási határon belül fejtették ki.”

A városhoz kötődés megfogalmazásával Kovács István kinyitotta a kaput a be- és elvándorlók és az itt elhunyt békésiek előtt is. A könyv végén található regiszterek közül a születési helyek mutatója segít megtalálni Békés megye 28 településéről (Battonya→Végegyháza) elszármazott 88 személy nevét. A következőkben négy kiragadott személy (a békésiek sorrendben első és utolsó, valamint két közbülső) szócikke szolgáljon például a kalauz formai és szokatlanul alapos tartalmi felépítéséhez:

154. BÁRÁNY BÉLA (*Battonya, 1872. máj. 20. †Hillersleben, 1945. máj. 20.) szállító, fuvarozási nagyvállalkozó, tűzifa-kereskedő. 1910 és 1914 között a város szerződéses vállalkozója. Telephelye a Petőfi utcán. Testvére B. Lajos textiláru-nagykereskedő.
Forrás: Makó ─ Szigeti 2014. 37.
Irodalom: Fejérváry József 1929.

695. FEKETE GÉZA (*Békéscsaba,?†?) gyógyszerész. 1914-ben kerül Vásárhelyre gyógyszerészsegédnek a Szentháromság patikába, amelyet 1921-ben meg is vásárol. 1923. január 9-én megöli feleségét, amiért egy év nyolc hónap börtönbüntetést kap. Hét hónap után kormányzói kegyelembe részesül. 1928-ban külföldre távozik. 1937-ben gyógyszertárat vezet Marokkóban. 1947-ben a casablancai állami gyógyszerész szövetkezet szakembereként Magyarországra látogat a két ország gazdasági kapcsolatainak kiépítése céljából.
Irodalom: Húsz évi távollét után Casablancából Vásárhelyre érkezett Fekete Géza gyógyszerész = AU, 1947. júl. 2.: Földvári László:Fekete Géza, aki nem lőtte agyon magát Párizsban = Szeremlei évkönyv 2007. 81─92.

1590. MAGYAR (OSZADSZKI) EDE (*Orosháza, 1877. jan 31. † Szeged, 1912. máj. 5.) építész. Főleg Szegeden dolgozik. A szegedi Reök-palota 1907-es megépítése hírnevet szerez neki, és sorra kapja a megrendeléseket. A magyar szecesszió kiemelkedő tervezője, „magyar Gaudinak” is nevezik. Vásárhelyen a Simon-palota (1910) tervezése fűződik nevéhez. 35 évesen, önkezével vet véget életének.
Irodalom: MÉL; Bakonyi Tibor: Magyar Ede. Bp.1989.

2059. RONYECZ JÓZSEF (*Végegyháza, 1928. márc. 4. †Sukoró, 2007. szept. 17.) főiskolai tanár. Húsz évig tanít a vásárhelyi Kossuth Szakközépiskolában, közben Szeged és Csongrád megye fizika szakfelügyelője. 1976 és 1993 között a Székesfehérvári Kandó Kálmán Műszaki Szakközépiskola tanára. Az 1960-as évektől foglalkozik légpárnás eszközök fejlesztésével, a világon először alkalmaz kísérleti célú légpárnás tengelyt és szélmotort.
Forrás: www.elft.hu/aktual/ronyeczgyaszinfo)

Biztos mindenkinek szemet szúr Bárány Béla hillerslebeni halála. Akit a szócikk nem elégít ki, aki kíváncsi Hillerslebenre, az a forrásból vagy az irodalomból, továbbá az internetről megtudhatja, hogy Bárány Béla életének a náci genocídium (Shoah) vet véget. (Vele kapcsolatban két lágeres település neve bukkan fel: Bergen-Belsen és Hillersleben. Az utóbbi szóösszetételben az élet/leben szó felbukkanása igen bizzar!) A forrás és irodalom feltüntetése miatt feltétlen kiérdemli a kalauz a rendkívüli jelzőt.
Fekete Géza élete maga a krimi. Az én életem kevésbé lélegzetelállító. ─ állapíthatja meg magáról az olvasó. Fekete Géza gyilkosságát érthetetlen ítéletek, döntések követik. Még Horthy Miklós kormányzó is exponálja magát az ügyben. (A gyilkosságért 20 hónapra elítéltet 7 hónap után szabadlábra helyezik!) Akinek fúrja a kíváncsiság az oldalát, az a megadott irodalomban tovább búvárkodhat.
A következő két személyt bemutató szócikket olvasva is kérdések merülnek fel bennünk: Miért gyarapítja a hírhedt magyar öngyilkossági statisztikát 35 éves korában a nagyra hívatott Magyar Ede, a ”magyar Gaudi”? Mi lehetett volna a feltalálói vénáját jobban kibontakoztatni tudó Ronyecz Józsefből?
A település etikátlan és törvényáthágó figurái, a város lakosai által becézett (?) személyek sem kerülik el a szerző figyelmét. Többek között három híres betyárra: Szabó Miskára, Szabó Palkóra és Farkas Jancsira, továbbá Kántor Kata boszorkányra, valamint a méregkeverő Szalai Jáger Marira is szán néhány sort. Milyen is volt ez a XIX. század?
A szerző nem himsoviniszta, hiszen lánykori nevük alapján besorolt hölgyek is helyet kaptak kalauzában, mégpedig 9,4%-ban. Ez az érték kvázi megegyezik a parlamenti képviselőnőink 2014-ben mutatott 9,5 %-ával!
Kovács István politikai szemléletű kritikától, politikai transzformálástól távol tartja magát, csak a tényekre igyekszik hagyatkozni, és mindvégig hű marad az irodalomhoz, a forrásokhoz.
Ha választ akarunk kapni a „Mik vagyunk és hová megyünk?” kérdésre, akkor először feleletet kell adnunk a „Honnan jövünk?”-re. E probléma megoldásában nyújthatnak segítséget a „Ki kicsoda?” kötetek és az életrajzi kalauzok.

Három kiragadott kiadvány címoldala (●Békés megye, 1986, 198 élőszemély;●Sarkad, 2005, több mint 200 XIX. és XX. századi élő és elhunyt személy;●Hódmezővásárhely, 2015, 2700 elhunyt személy)

Békéscsaba, 2016.01.12.

Domokos Tamás