.

Toldi Zszuzsa: És te nem voltál mellettem…

Toldi

Toldi Zsuzsa

 

 

AZ megjelent piros sálban és kalapban. Csodálkoztam. Feketét vártam, elvégre nem rég temettünk... Kígyó bőre arcomhoz ért, kényszerű közhelyet mondott. – Tegyük el a csatabárdot. – Nem tesszük! – válaszoltam, mint a kő, keményen.
És te nem voltál mellettem.

Ő kényszeredettem fogadott, adott két halk cuppanósat. Mit tehetett volna? Közben csendesen figyelt, szava nem volt hozzám. Egyszer elvette a kabátom, hiányzott a fogas. – Boldog névnapot! – búcsúztam illendően, ő rezzenéstelen arccal biccentett.
És te nem voltál mellettem.

ÉN vigyázva léptem a lépcsőket, a korlátba fogódzkodtam. A hátsó székre rogytam le. Néha felálltam, szemben álltam a táncosokkal. Valami halvány fény megérintett, hajdani múltam fénye. Gyorsan visszabotorkáltam, megszédültem. Valaki átadta a helyet.
És te nem voltál mellettem.

AZ csinos frizurával jött át a termen, szép volt, azt hiszem. Üdvözölt engemet, mint akit jól neveltek. Fia fejét megsimogatta, a fiatal férfit kedvesen fogadta. Mosolyogva, meghatottan nézte a táncosokat, egyet különösen. Azzal, a piros kalappal váltott néhány szót, hozzá odament.
És te nem voltál mellettem.

Ő fehér menyasszonyi ruhában jelent meg. Haját hátul az édesanyja fonta be. Igazán szépen és kedvesen táncolt. Később az emeleten fogadta a gratulációkat. Rosszkor értem oda. Éppen barátaival társalgott, még várnom kellett volna.
És te nem voltál mellettem.

ÉN megköszöntem a meghívást. Hogy Az eliszkolt, annak örültem. Egy apró csomagot rejtegettem a táskámban. Szeretet lapult benne. – Most nem szabad! – mondták korábban. Ezért postást kerestem, talán megtalálja őket.
És te nem voltál mellettem.

Mély levegőt szívtam gyulladt tüdőmbe. A téren fahéjas, meleg bort mértek. Nem ihattam belőle. Kellemes zene szűrődött felém, felpróbáltam egy meleg sapkát. Nem állt jól nekem. A cukrászdában csak egy parányi habrolót rendeltem, hogy kicsit átmelegedjek. Beengedtek. Majd belekaroltam abba a fiatal férfiba, megkerestük az autómat a sötétben.
És te nem voltál mellettem.

Otthon felálltam a kisszékre. Albumot kotorásztam elő, mélyéről a szekrénynek. Sokáig kerestem képemet. Szalagos hajú, bárgyú mosolyú kislány nézett rám. Szorongott, a mosoly félúton megállt. Figyelmesen a kép mögé néztem. AZ már akkor ott leselkedett, mint aki prédára vár. De te… de te is ott settenkedtél mögöttem. Még közeledtél csupán. Miért mentél el?


We use cookies on our website. Some of them are essential for the operation of the site, while others help us to improve this site and the user experience (tracking cookies). You can decide for yourself whether you want to allow cookies or not. Please note that if you reject them, you may not be able to use all the functionalities of the site.

Ok